Három szundival és nyivákolva keltem ma reggel, miután volt egy kis hajnali műszakom is macskaetetéssel meg fésüléssel meg ppt-gyártással, és annyira de annyira kéne nekem most az a tavaszi vakáció, hogy én azt el nem mondhatom. Persze, lesz vakációm, elvben már holnap elkezdődik, a gyakorlatban ugyan csak jövő szerdától, és akkor is tanulmányokkal meg effélékkel lesz kipitykézve, de én most akarom, most azonnal.
Közben a cseresznyefa mellé elkezdett nyílni az orgona is, nekem meg csak akkor jut belőle, amikor elfutok mellette munkába menet, munkából jövet, és ebbéli bánatomban ma orgonás tusfürdővel és testápolóval és parfümmel is nekimentem magamnak, hátha. A reggeli miafrancotvegyekfel is egyre nehezebb, mert ott van a hatszázezer tavaszi holmim, de másfél hete van a bal térdemen egy akkora plezúr, hogy azt nem mutogathatom, arról nem is beszélve, hogy annyi táskám van, mint égen a csillag, de egyszerűen nem jut erő, idő és energia arra, hogy átpakoljak ebből a sárgából egy bármelyikbe.
Ááááá, ide a vakációmmal.
Zsuzsi
2019/04/11 at 14:12
Kék-sárga és virágminta, erről a kilencvenes évek Provance-i stílusa jut eszembe, tök jó! 🙂
mák
2019/04/11 at 15:40
Még valami kovácsoltvas kéne hozzá. 😀
Zsuzsi
2019/04/11 at 17:46
Meg egy rusztikus bagett 😀
mák
2019/04/11 at 21:30
😀 😀