Ah, azok a régi szép idők, midőn az Úr napját azzal szentelték meg, hogy felvették a legjobb ruhájukat és nem dolgoztak, nem pedig háromféle mintában és égig robbantott kóctömeggel mentek hetibevásárolni két szakdolgozat között.
(Azokban a régi szép időkben én már tragikusan öregasszonynak számítottam volna a magam negyvenpluszával, hacsak el nem visz még korábban valami gyógyíthatatlan, például egy tüdőgyuszi, és a legjobb ruhám egyben az egyetlen tiszta ruhám is lett volna, az is csak akkor, ha valamelyik hajnalban levonulok a patakra kimosni és eközben a tüdőgyuszival kokettálni, és egész héten csak szombat este fürödtem volna, és akkor is csak lavoárban. Elhihetitek.)
Zsuzsi
2019/04/07 at 17:14
Látom, nálatok se érződött az a nyárias meleg, amit eredetileg ígértek mára… 🙂
mák
2019/04/07 at 17:15
Nem igazán. 🙂