Ah, azok a régi szép idők, midőn az Úr napját azzal szentelték meg, hogy felvették a legjobb ruhájukat és nem dolgoztak, nem pedig háromféle mintában és égig robbantott kóctömeggel mentek hetibevásárolni két szakdolgozat között.

(Azokban a régi szép időkben én már tragikusan öregasszonynak számítottam volna a magam negyvenpluszával, hacsak el nem visz még korábban valami gyógyíthatatlan, például egy tüdőgyuszi, és a legjobb ruhám egyben az egyetlen tiszta ruhám is lett volna, az is csak akkor, ha valamelyik hajnalban levonulok a patakra kimosni és eközben a tüdőgyuszival kokettálni, és egész héten csak szombat este fürödtem volna, és akkor is csak lavoárban. Elhihetitek.)