Ma délután is tancsitancsi van, pedig elvileg nem lenne, de most próbálok megtartani egy bokornyi májusi levelezős órát, amit akkor majd egy másik kötelező program miatt nem leszek képes. Istenkém, Istenkém, olyan kemény ez a tavaszi félév, mint Tarzan sarka.

Még a vigaszaim is röhejesek mostanság, mint például az, hogy beadtam tegnap konferenciára egy absztraktot, ami toronyórát igényelt lánccal 1500 leütésben, és én ha a láncot nem is, de legalább a toronyórát beleraktam 1492-be. Aztán persze két órával azután, hogy rácsaptam a “küldés” gombra, kiderült, hogy a) meghosszabbították április 15-ig a leadási határidőt, b) felvettek egy olyan egyesületbe, amelynek a tagjaként félárat kell fizetnem a konferencia-részvételért (ergo ha majd a toronyórára áldásukat adják, és elmehetek az inkriminált konferenciára, a helyszínen kell majd azon hercehurcáznom, mennyit is fizessek tulajdonképpen). Na de legalább a toronyóra már elment vándorútra, és így nem kell tovább foglalkoznom vele május közepéig. Mármint ha nem akarok.

Holnap pedig hétvége lesz, héééétvége. Ugyan továbbra is bepotyoghatnak további szakdolgozatok, és gondolnom kell mindenféle tanulmányok megírására is (pl. láncot rakni a toronyórára, és még vannak más feladatok is), de azért mégiscsak vasárnapot fogok tartani valamiképpen. Igaz, még sejtésem sincs, hogyan.

Talán varrok végre esetleg valamit?