RSS

6/182 – Tüchtig

01 Már

Hét. Egész. Óra. Alvás. Majdhogynem a hála örömkönnyei csillogtak ébredéskor a szememben, csak sajnos nem fértek el a csipától meg a szemfestéktől, amit le se szedtem tegnap este, mielőtt elzuhantam.

Tegnapi bejutásom a székesfőfaluba még annál is kalandosabbra sikerült, mint eredetileg terveztem, merthogy az utolsó órám egyik tanítványa felajánlotta, hogy elvisz Solymárig kocsival, ő ott lakik, Solymáron meg bőséggel találok majd magamnak ekvipázst befelé, volánbuszot, békákábuszot, amit csak akarok. Én ezt elfogadtam, mert nekem akkor már úgyis mindegy volt. Nahát nyilván az én időskori prekoncepcióimmal van baj, meg a húszéves lányokról alkotott tévképzeteimet kellene sürgősen revideálni, mert én egy kiske szappantartóra számítottam, amibe cipőkanállal kell belepakolnom magam. Ehhez képest a kocsi egy akkora batár nagy városi terepjáró volt, hogy szinte sámlira volt szükségem, hogy felmásszak belé, odabent pedig minden új és csillogós, olyan tüchtig patikatisztasággal, hogy ha ezt Emese látta volna, sírva vágja fejünkhöz a féklámpáit. Igen, Emesének sürgős tavaszi nagytakarításra lenne szüksége, de legalábbis arra, hogy valaki kegyelettel kihajigálja belőle az üres ásványvizes flakonokat, csipszes zacskókat meg a régi újságokat, meg legalább összesöpörje a padlójába törölt kekszet. Emese szegénykém egy disznóól.

Mindenesetre a tüchtigen karbantartott nagy batárral már akkor ott voltam Solymáron, amikor még csak elindult volna Esztergomból a buszom, úgyhogy kellő ráéréssel tudtam bebálozni a programomra, és oda is értem egy egész órával azelőtt, mint amikorra terveztem. Ez persze hiba volt, erre a szakaszra már olyan ólmos fáradság köszöntött rám, hogy attól féltem, leáll a rendszer, és nem tudok visszabútolni. Ha most én itt leülök és várakozásra kapcsolok, meg fogok krepálni, gondoltam, sürgősen tenni kéne ez ellen valamit. Úgyhogy előbb behajintottam a Jedermannban egy lórúgással felérő adag koffeint, aztán elkezdtem társalogni a program szervezőjével, aztán mikor némileg később berobogott, a beszélgetés moderátorával is, és majdnem egy egész órát pofáztam az előtérben csak úgy. Aztán bementem a könyvtárba, és megint pofáztam egy órát. (Ezúton is szeretném megköszönni azoknak, akik a) már húsz éve ismernek (én akkor se voltam jobb), b) könyvbemutatómon is részt vettek (én akkor se stb. stb.), c) a blogomat olvassák (én nemhogy akkor, de most se stb. stb.), aztán mégis bejöttek meghallgatni, amint éppen pofázom. Mintha nem mindig azt tenném.)

Ma úgyszintén a pofázásomért tartanak engem, délután 5×45 percig osztogatok meg társadalmi ismereteket a levelezősökkel, hej de mókás lesz. Ők is az egész munkahét után, én is ezután a csudálatosan szájbacsűrt hét után, hát nem jósolok magunknak valami nagy élményzuhatagot.

Utána viszont hazakúszom, és ha kicsit is kegyes hozzám ez a gyönyörű elviselhetetlen élet, hétfőig ki se nyitom a számat, vagy legfeljebb csak olyasmikre, hogy “Két kecskekefirt kérek”, meg hogy “Egy csokor bébimángold lesz meg tíz deka rukola”. Holnap ugyanis, hacsak kisbalták nem potyognak az égből, piac.

Schrödinger kicsiny nyürrencse ma reggel ismét a tálkája mellől köszöntött, és három részletben be is zabált egy komplett zacskónyi sajtkrémes extra macskapapit, ami nyilvánvalóan nem az ő májának való, de egyrészt az ő máján már semmi sem segít, másrészt meg ezt akarta enni. Utána még simogattatta is magát, aztán összegömbölyödött a kanapén, és elaludt.

Továbbra is annak örülünk, amink van. Ez az ancúgomra is érvényes, amit nem tudok és nem is akarok megmagyarázni. Tekintsetek rám úgy, hogy Emese vagyok, nem pedig egy tüchtig városi terepjáró.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/03/01 hüvelyk eská, tavasz

 

5 responses to “6/182 – Tüchtig

  1. vica57

    2019/03/01 at 12:33

    Az ancúg tökéletes 🙂
    Nekem ezek a színek jobban bejönnek, mint a piros-rózsaszín. Rajtad az utóbbiak is tetszenek, de nincs olyan ingerem, hogy “de felvenném”, ezeknél meg van 😀

     
  2. Zsuzsi

    2019/03/01 at 19:39

    Nekem is tetszik az öltözék, bár szakmai szempontodból nem tudom, hogy elég volt-e ébren tartani a munkahét után tanulókat? 😀
    Bár másrészről, most már saját tapasztalatból mondhatom, hogy igen érdekesen tudsz előadni, amit én órákig el tudnék hallgatni, figyelemmel. 🙂

     
    • mák

      2019/03/01 at 19:41

      …és ha egy kis peched van, lesz még részed belőle. 😀

       
      • Zsuzsi

        2019/03/01 at 21:05

        Ezt én nem nevezném pech-nek. 😀

         

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: