Pénzfeldobással a pulcsik nyertek, úgyhogy ezekkel kezdem a nagy átalakítópartit, közülük is elsőként a fura selyemfodros nyakú pink darabbal. A képek rémesek lesznek, mert ahányszor kisütött meg beborult, folyton más színe lett ennek a nyomorultnak. (A Bűnök Barlangja ablaka délkeletre nyílik, és ha éppen nem is süt be direkt módon a nap, minden pillanatnyi változást megsínylenek a fotók.) Na sebaj.

Mindenekelőtt kifejtettem belőle minden fölösleges címkét-madzagot-miegymást,

aztán szépen kifordítottam, magam elé fektettem, és hozzávetőleg kijelöltem rajta egy barett alsó részének a szabásmintáját.

Nekem vala az a ragyogó ötlet ugyanis, hogy miért ne csinálnék ebből a pulcsiból sapkát, mégpedig úgy, hogy a selyemfodros nyakrész legyen az, amibe beledugom ezután is a fejem, csak a másik irányból, teccikérteni.

A kivágott darabot ráfordítottam színre színt, visszájára visszáját a pulcsi hátoldalára, és kivágtam egy ugyanolyan formájú körülbelül-körlapot a barett tetejének.

Ezzel megvolt a sapka alja is, teteje is, csak össze kellett varrni.

Fél centire a szélétől keskeny cikcakk, aztán körbe a szélén széles cikcakk (hogy elszegjem az anyagot), kifordít, megcsodál, felpróbál.

Nem nézett ki sehogy. Annyira nem nézett ki sehogy, hogy leírni sem tudom nektek. Tényleg nem. Úgy emlékeztem, hogy Van Eyck munkásságában találok némi viszonyítási alapot, de nem, még azok a fejfedők is jobban néztek ki, pedig azért a Németalföld mindig jó volt bizarr fejbilikben.

Néztem egy ideig szegény lapótyát, aztán egyszer csak elkezdtem vihogni. Ugyan kit akarok én átejteni azzal, hogy ebből egy rendes, fület takaró, fejet melegítő sapka lesz, nem ez a sors van előírva neki, ebből csak egy könnyűcske semmicskét lehet varrni, amiben majd március végén valahol egy kávéházban kortyolgatom a habos kakaót, lakkcipő lesz rajtam édes kis rakott szoknyával, a háttérben meg szól a La vie en rose.

Innentől már minden rendben volt. Körbevarrtam keskeny cikcakkal közvetlenül a selyemfodorbigyózás mellett, aztán levágtam a fölösleget,

elszegtem, majd kifordítottam, és széles cikcakkal megerősítettem a varrásvonalat, hogy szebben kifeküdjék.

Március végén, ha elmegyek kávéházba lakkcipőben és rakott szoknyácskában habos kakaóért, majd fel is veszem. Addig nesze nektek Boldizsár.