Komolyan elegem van ebből a hülyeségből, hogy lassan már hetek óta valami takonykór pöcéje peremén egyensúlyozom, beleesem, nem esem, beleesem, nem esem, most mi lesz, fujj. A szervezetemnek az a része, amelyik vastagon letojja egy egyetemi kadáver tanítási kötelezettségeit, el akar nyúlni, és hibernálni akar meg teát szopogatva siránkozni, a másik része viszont ezt nem hagyja (hálistennek). Valószínűleg az lesz a vége, hogy végigvonszolom magam a szorgalmi időszakon, aztán mikor az négy hét múlva végetér, akkor én zsupsz, és a karácsony-szilveszter kirepül az ablakon.

Na hát akkor ennek a szép perspektívának a tudatában most felpakolom a zsebkendőimet, és eldöngetek tanítani.