RSS

Eská 6/12 – Kisbence és a cikcakkruha

18 nov

Azt hiszem, a blog olvasói eddigre összerakhatták maguknak, hogy szabásminták, de különösen házilag összeácsolt ruhák esetében én olyan kiszámítható és eccerű vagyok, mint a pof. Ami nem valósítható meg trikotázsból, max. egy nap alatt, cipzárak-gombok és más záródási megoldások nélkül, azzal csak szökőévente egyszer foglalkozom. Ennek egyik folyománya az is, hogy amikor azt mondja a ruharecept, hogy “könnyű, vékony anyag”, akkor én azt úgy fordítom le, hogy “vékony pólóanyag”; amikor azt, hogy “közepes vékonyságú, jó tartású szövet”, azt úgy, hogy “vastagabb pólóanyag”; amikor pedig azt mondja, hogy “vastag, puha szövet”, akkor azt úgy, hogy “polár”. Ez persze még hobbivarrói szemmel is nagy no-no, a ruhareceptekhez nem véletlenül vannak anyagajánlatok, és néha sikerül is elég csúnyán ráfaragnom, amikor kiderül, hogy az adott holmi marhára nem működik rugalmas anyagból, de hát most mit csináljak, lusta vagyok, slussz. Még mit nem közbélés meg cipzár meg alátét meg izé. Éljen a trikotázs.

Úgyhogy amikor a jelen ruharecept azt mondta, hogy “könnyű, jó tartású anyag, például gyűrt organza vagy modallal kevert lenvászon”, akkor én ezt is úgy fordítottam le, hogy “pólóanyag”. Na persze ezen a ponton rögtön ott volt a következő dilemma, “melyik pólóanyagomat áldozzam fel kísérletezéshez, ojvé”. Jobb helyeken ugyanis azt is figyelembe veszik a hobbivarrók, hogy minden új szabásminta kipróbálásakor szépen csinálni kell egy tesztdarabot “nem-kár-érte” anyagból, de nálam nincsenek nem-kár-érte anyagok, még pontosabban azok is, amik “nem-kár-érte” beszerzésként indultak, mostanra “de-hát-ezt-nem-vághatom-fel-csak-úgy-átabotába” anyaggá váltak, és különben is, mint már mondtam, lusta vagyok. Ha úgyis csinálnom kell egy tesztdarabot, miért ne legyen az is hordható, másként csak további szemét lesz belőle, és abból már van elég.

További gondom az vala, hogy ezt akartam megcsinálni én, éppen ezt.

Na most általában ezek a csajok akkorák, mint egy zsiráf, és amikor nekik is emelgetni kell a ruhájuk alját, abban a darabban biztosan nehéz járni. (A tengerrel nem vernek át engem, én egy öreg iszapszemű rája vagyok.) Tutira nem úszom meg kisbencézés nélkül.

Meg is néztem a szabásmintát, és naná hogy.

Deréktól 96 centi, nekem az garantált hasraesés. Ezen a ponton persze már az is világos volt, hogy amikor én ennek nekilátok, nem lesz ám ott cipzár meg közbélés meg alátét meg anyámkínja, de még ferdepánt se, visszahajt, cikcakk, oszt jól van. Az egész cucc összesen négy darabból fog állni, egy hátulja, három eleje, a legalsó cakkot meghosszabbítom húsz centivel, oszt megnézzük, működik-e ebben a formában is. Emellett pedig hát persze hogy mindegyik cakkot más színű anyagból csinálom meg, ne vicceljünk. Nincs ezeknek ott a Burdánál fantáziája? Egy ilyen vicces szabásmintához igenis kijár, hogy annyiféle anyagból készüljön, amennyit csak fel tud vonultatni az ember.

Úgyhogy körülnéztem, én mit tudnék felvonultatni, és elő is vettem néhány makrancos trikotázst, amiket már vagy tíz éve azzal tartogattam, hogy ezt ugyan nem lehet kidobni, de mi a nyimnyámot csináljak velük.

A kékből már egy pólóra se volt elegendő, a másik kettőből meg volt ugyan bőven, de ezt az anyagot sose szerettem nagyon. Tesztdarabnak pont jó lesz.

Kivettem a Burdából a szabásmintát, és ezúttal úgy gondoltam, megreszkírozom a negyvenes méretet, mert mindig túl nagyok lesznek ezek a dögök. A mérettáblázat azt állítja, hogy az 92-es mellbőségre van, nekem meg húsz éve is több volt ennél, de erisszük. Kipakoltam a cuccot, aztán elmentem kávét főzni, és hát persze hogy erre tértem vissza, ni:

A képminőség a szokásosnál is rosszabb, de egyrészt még csak hét óra volt, másrészt meg nagyon röhögtem.

A továbbiakról nyilván nincs sok mesélnivaló, én dolgoztam, Poci időnként bejött megnézni, aztán a végén kész lett, ni.

Ma természetesen fel is veszem, naná hogy.

Csak előbb pucoljam el az alábbiakat, boá.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/18 hüvelyk blabla, eská, macs, ősz

 

9 responses to “Eská 6/12 – Kisbence és a cikcakkruha

  1. fűzfavirág

    2018/11/18 at 11:53

    Wow! Nagyon kíváncsi vagyok!

     
  2. peony67

    2018/11/18 at 13:05

    Ó, erre emlékszem a Burdából, boldogult varrónő koromban gyártottam is ilyet… sőt magamnak is varrtam, de a szerencsétlen amerikában maradt egy raktárban, ki tudja mi lett a sorsa azóta…

     
    • csilla75

      2018/11/18 at 14:52

      Valami raktárvadász adott érte 1000 dollárt 😀

       
      • peony67

        2018/11/18 at 16:35

        Ki tudja… a szabásminta azóta is megvan, akár varrhatnék is másikat… jobban sajnálom azt a mintás fair isle (hmm norvégmintás) pulóvert, amit az anyukám kötött nekem…annak a mintáját évek óta vadászom, de nem találtam meg, pedig megkötném újra.

         
  3. kingha

    2018/11/24 at 12:44

    szuper. irigyelem azon fehérnépeket akik el tudnak igazodni ezeken a cifra szabasmintakon.

     
    • mák

      2018/11/24 at 15:38

      A Burda elég sokat javult olvashatóságban. (Mármint a szabásmintákéban.) A kilencvenes évek előttiek totál reménytelenek voltak.

       
      • Zsuzsi

        2018/11/24 at 18:46

        Újabban megint összébb zsúfolták…

         
        • mák

          2018/11/24 at 18:57

          Utoljára két évvel ezelőtt vettem a pécsi vasútállomáson egy “egyet fizet, hármat kap” ántik csomagot belőlük, és asszem 2012 volt az utolsó év, amikor még elő volt fizetve, úgyhogy lehet, kicsit elavultak az információim…

           

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: