Ma kivételesen nem reggelrohanós, hanem esterohanós napom van, a Kutatók Éjszakája című rendezvényen kell produkálnom magam egy olyan időpontban, amikor már fű se nő, a tikok meg mind alszanak. Remélhetőleg nem lesz a programban semminő csúszás, mert ha igen, akkor lekésem az utolsó előtti buszt is, ami hazahurcolhat. Abba pedig, hányan lesznek kíváncsiak 19:40-től egy olyan előadásra, amelyben arról mesélek, vajon hogyan jutottunk oda, hogy a 19. században alig néhány évtized alatt férfimunkából nőimunka lett a kisdedóvás, nem is merek belegondolni. Annyi biztos, hogy nincs nekem semmiféle indulhatnékom, érkezhetnékem se, és ebből ugyan nem fog látni semmit az az előreláthatólag féltucat ember, aki jelen lesz ezen az előadáson, de most istenbizony szívesebben maradnék nyafogóruhában a kanapén.
Mindehhez ma reggel megegzamináltattam fejemet a Repülő Kutatóval (hálistennek nem belülről, még csak az hiányzott volna), és ketten együtt arra jutottunk, hogy igenigen ideje már renoválni a pipirost. Úgyhogy sóhajtva és dirmegdörmögve nekiláttam, ennélfogva legalább ez már megvan.
Gondolkoztam azon kicsinyt, hogy milyen rémületes áutfitben induljak útnak, de aztán úgy döntöttem, megnézem, mire jutunk akkor, ha igazándisi hótunalmas tanerőként festek, és csak édes bülbül szavaim tudják ébren tartani a kései óra közönségét. Hívjuk ezt igaz kutatói elszántsággal véghezvitt kísérletnek.
csilla75
2018/09/29 at 06:22
Új hajfestéked van? Nem akarom leszólni az előző frizuráidat, mert azok is szuperek voltak, de az most valahogy fényesebb, profibb. Vagy a fényképező “ügyesebb”? Vagy a fényképész?
mák
2018/09/29 at 06:24
A hajfesték a régi, a fényképész még mindig én vagyok önkioldóval, a fényképezőgépet viszont rendesen kipucolták, ott lehet a dolog nyitja. 🙂 Ja meg ott, hogy a kép kora délután készült, amikor másik irányból süt be a szobába a nap. Valószínűleg az se mindegy.
vica57
2018/09/29 at 10:34
Á, te szándékosan sem bírsz igazándisi hótunalmas tanerőként festeni 😀
Ez egy nagyon szép és izgalmasan elegántos összeállítás, mondom én, aki messziről kerüli a feketét meg a nájlonharisnyát 😀
mák
2018/09/29 at 10:35
Köszi. 🙂 Ez amúgy a frissen turkált csipkésvállú ruhám, egyszer majd bemutatom csak úgy magában is.
Zsuzsi
2018/09/29 at 10:35
Nagyon decens lett, mégis csinos. A frizurád is klassz, színre és fazonra egyaránt.
Engem érdekelne, hogy előbb voltak az óvóbácsik, tényleg?
mák
2018/09/29 at 10:39
Igen, tényleg. Mikor Magyarországon 1828-ban elindult az első óvoda, az angol modell alapján született meg, az pedig valójában Infant School volt, vagyis kisgyermekiskola. Férfiak tanítottak, a gyermekek gondozását eg egy “segédnő” (technikailag dadus néni) végezte.