RSS

6/29 – Tizenkét perc

29 Sze

Hannibal Smith mindig akkora örömmel dörögte a szivar mellől, hogy “Imádom, amikor egy terv összejön!”, egy Hamlet nevű dán nyomozó viszont ilyen esetben csak annyit tudott mondani, hogy “Ó, én próféta lelkem!”, és persze azt se felejtsük el, hogy bizonyos Cézár Gyula azt írta a Germánia című vidám útikönyvben, hogy “Aki nem reménykedik semmiben, az nem csalódhat soha”.

Én tegnap este nem voltam ilyen nagyívű és elokvens, én csak azt mondogattam, hogy kurvaélet, kurvaélet, és azt se hangosan, csak a fejemben benne. Természetesen elcsúsztunk a programmal, az első két fellépő után már húsz perccel, ami felment huszonötre, mire én színre léptem, és próbáltam menteni a menthetőt, pedig nekem már akkor minden mindegy volt, a buszom elment, maradt a várost az én lakom irányába elhagyó legeslegutolsó, ami 21:17-kor távozik. (Természetesen az előadók, akik korábban úgy nyújtották a szövegüket, mint tyúk a taknyot, addigra már rég távoztak, miért ne tették volna, ők már eldöngicsélték a maguk döngicséit.) Tizenkét perc (tizenkettő!) alatt sodortam le mindazt, ami már húszban is feszített tempót igényelt volna, és istenbizony a jövőben lobbizni fogok, hogy ilyen alkalmakkor azok kerüljenek a program végére, akik nem bírják betartani az időkeretet, hadd szopassák egymást, ha már annyira beszélhetnékjük van. Hogy a nyavalyába nem képes az akadémiai szféra népség-katonaságának fele sem arra, hogy adott időkeretben, közérthetően és koherens módon összefoglalja a mondandóját, fel nem foghatom. Bakker, ezek az emberek elvileg abból élnek, és nem csak tegnap óta, hogy ezt tegyék.

Na de mindenesetre az utolsó buszon már rajta voltam, a sofőr nemtommilyen megfontolásból leoltotta bent a vellanyt, úgyhogy nem volt más fény, csak a csorba hold fent kajlán az égen, körülöttünk pedig pittoreszk pislákolással a Dunakanyar, és mi döngettünk előre, mintha a sátán kutyái űzték volna a buszt, juhú. Úgyhogy ennek örömére kénytelen voltam beismerni, hogy én most már vakon is egészen jól horgolok nagyinégyzeteket, ay, mi madre, mi lesz még ebből. (Bejegyzés, az lesz. Már egy ideje dolgozom egy projekten, ideje bemutatni.)

Ma hétvégém van. És holnap is hétvégém van. És ezt a hétvégét én teljes svunggal és elszántsággal meg óhajtom tartani, mert aztán lesz egy valag olyan hétvégém, ami nem hétvége, hanem munkázás orrbaszájba. Úgyhogy most piac, aztán feldúlom a Bűnök Barlangját, és nyüzsögni fogok összevissza, és almavajat fogok csinálni, mert ki kell próbálni, mire jó az a CrockPot, amit a Repülő Kutatónak vettem ajiba. Igen, én néha ilyen nóbel úr vagyok.

Azt, ugye, nem gondoltátok, hogy esetleg melegítőben megyek a piacra?

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2018/09/29 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

8 responses to “6/29 – Tizenkét perc

  1. fűzfavirág

    2018/09/29 at 10:00

    Nem 😀

     
    • mák

      2018/09/29 at 10:14

      Ennyi év után meg is lepett volna. 😀

       
  2. Zsuzsi

    2018/09/29 at 10:39

    Nem bizony! Ez egy olyan jó kis vagány nagynénis öltözék lett. Pedig se Filoméla, se Perpétua, se Tosca a láthatáron. 🙂

     
    • mák

      2018/09/29 at 10:48

      Még. 😀

       
      • Zsuzsi

        2018/09/29 at 16:52

        Aztán a következő bejegyzésben meg máris, még ha csak emlegetve is. 🙂

         
  3. vica57

    2018/09/29 at 10:41

    VAN melegítőd?? 😮

     

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: