Hát kérem, azt nem tudom ugyan, Párisba beszökött-e az ősz, de ide hozzánk igencsak azt tette. Nekem persze tanítani kell mennem, délután óráim lesznek a levelezősökkel, úgyhogy ehhez végig kell buszoznom ahajt a Dunakanyaron, aztán vissza. Ennek a jelentősége leginkább abban nyilvánul meg, hogy ebben az órjás szélben még a legelszántabbak is kétszer meggondolják, felmásszanak-e a Rám-szakadékba és meglátogassák-e Visegrádot, így remélhetőleg nem egy szardellakonzervben jövök majd haza.

Az időjárás változatosságának eredményeként viszont lövésem sincs, éppen milyen idő lesz, mire elindulok, pláne milyen akkor, amikor megérkezem, úgyhogy itt ezen a képen nem azért nincs lábam, mert levágták, hanem mert egyelőre a leghalványabb lila gőzöm sincs arról, milyen cipőt veszek majd fel.

De biztosan nem lilát.