Ilyen még eddig nem volt, és remélhetőleg nem is lesz sokáig, de fényzőgép híján ma rajzolt valómban teszem tiszteletem itten ni. Kéretik nem röhögni túl hangosan. Az egész marháskodásra amúgy azért akad időm, mert van nekünk az intézményben egy olyan izénk, hogy “tanítás nélküli egyetemi sportnap”, és az épp ma van. Az egyik szemem sír, a másik meg – hát, mondhatnám, hogy nevet, de inkább csak néz. 5×45 perc tanításom marad el máma, aminek az anyagát nyilván le kell adnom valamiképpen a félév folyamán, és az nem lesz sétagalopp. Mindemellett a “tanítás nélkül” azt is jelenti, hogy tanároknak fakultatív a jelenlét, és én ezúttal ki is hagyom az egészet úgy, ahogy van. Szép dolog a sport, de az én sportágam a maratoni pofázás, és abból nem indítottak mára versenyszámot, úgyhogy ehelyett tatarozási feladatokkal veszkődöm itthon, majd elmegyek a Repülő Kutatóval meg a húgommal vacsorázni a Kőlevesbe.
Ehhez meg az alábbi jelmezben óhajtok felvonulni, ni.
Minden nap más - mindennap más 
Milda
2018/09/20 at 11:10
cukiiiiiiii:-)
mák
2018/09/20 at 11:31
Na de azért hasonlít is legalább egy kicsit? 😀
Zsuzsi
2018/09/20 at 14:16
Minden részlete felismerhető, te is, a ruhák is! 😀
mák
2018/09/20 at 14:29
Nekem azért a testemhez képest mégiscsak kisebb bumszli a fejem, de szelaví. 🙂
Zsuzsi
2018/09/20 at 17:26
Gyakorlat teszi a mestert… 😀
magyaroramegminden
2018/09/20 at 17:13
Szerintem nagyon jó a rajz! A fejed szuper! 🙂
vica57
2018/09/20 at 17:27
Szuper, és ami a lényeg: felismerhető 🙂
kingha
2018/09/21 at 10:39
éppeg jó 🙂