RSS

5/317 – Likak

14 Júl

Ma olyan kemény napom lesz, mint Tarzan sarka, mármint a futkorászásokat és más szórakoztató tényezőket tekintve. Reggel piac, délelőtt heti nagy bevásárlás, délben utolsó simítások a vendégszobán, délután négyre pedig testületileg bevonulunk a Keletibe, hogy felkanalazzuk Filomélát, akit anyám szállít el hazulrul. Átvesszük a batyut meg a használati utasításokat (nagyon remélem, hogy lesznek használati utasítások, mert másegyébként igen érdekes és ötletszerű hétnek nézünk elébe, melynek végén jó eséllyel azt kapom meg a húgomtól, hogy “micsináltál ezzel a gyerekkel, teeee”). Anyám ezek után átül egy másik vonatra, hogy elcocókázzon saját hazuljába, mink pedig felgyűrjük ingünk ujját, és heroikusan nekivágunk annak a hétnek, amelynek során hirtelen lesz egy fura-okos kilencéves gyerekünk, akinek már nem elegendő az, ha alul szárazon, felül pedig nedvesen tartjuk, és nem tudom, képesek leszünk-e felnőni a feladathoz.

Mindehhez a Repülő Kutatónak már hetek óta rinyálok, hogy fúrjon likakat a falainkba, és ez be is fog következni máma, de ehhez az OBIba is el kell mennünk segédanyagokért. Apósom igen gyakorlott és profi likfúró, úgyhogy akár őt is megtámadhattam volna ezzel a projekttel, de sajna amit vele nyerek a réven, azt elvesztem a vámon, mert rendkívül lassú alapossággal dolgozik, amibe beleőszül az ember, pláne hogy általában személyes jelenlétet is igényel hozzá. A Repülő Kutató viszont általában nem ér rá, ami azért pech, mert idén nyárra én amúgy is meglehetős sok likfúrást terveztem. Már Dunát tudnánk rekeszteni azokkal a képekkel meg falvédőkkel, amik csak csellengenek itt-ott a lakásban, miközben hangosan ásítozó falfelületek várják, hogy beteljenek himmihummival. Néhány évente rám szakad a felismerés, hogy ebből a házból én már csak lábbal előre fogok távozni, és olyankor vad nyüzsgésbe kezdek, hogy legalább addig még legyen hangulatos meg mókás meg élhető ez a kóceráj. Sajna nem lehet mindent tűvel meg cérnával megoldani, pedig nekem azok a fegyvereim, nem a fúrógép. Egészen pontosan látom például, hogy mitől lenne használhatóbb a zsebpiszoknyi előszoba, de ahhoz szerezni kéne egy asztalost.

Persze ezúttal sem asztalost sikerült szereznünk, hanem egy fura-okos kilencéves lánygyereket, egy egész hétre. Ráadásul ez is egy olyan balhé, amit én csináltam saját magamnak, mert nyilván én voltam, aki felajánlotta, hogy küldjék ide vakációzni a leányzót, és még pisztolyt sem tartott senki a fejemhez, hogy ezt tegyem, de azért mégiscsak majrézom nemkicsit. Hogy jobban megértsétek: Filoméla iszonyúan hasonlít az én kilencéves kori önmagamra, és én abban az időben mit nem adtam volna egy bolond nagynéniért, aki múzeumokba meg sétákra hurcol magával, ruhákat varr nekem, huszonnégy színű filctollkészleteket vág hozzám, és beszélgetni tudok vele olyan dolgokról, mint a bíborcsigák váladéka meg Maknab őrnagyék a nagy izéfán. Annyira ugyan nem vagyok naiv, hogy azt higgyem, ami nekem jó lett volna akkoriban, az tökéletesen megfelel Filomélának is most, viszont én ezt tudom felajánlani, és ez vagy túl sok lesz, vagy túl kevés, középút sose, úgyhogy tényleg előre fosok ettől a héttől.

Hiába, na, színes ficlik meg likak a falban meg himmihummik halomszám – mindenek ellenére én vagyok az, akinek Aggódós a középső neve, és ezt már nem fogom kinőni sose.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2018/07/14 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

8 responses to “5/317 – Likak

  1. fűzfavirág

    2018/07/14 at 10:23

    Jó a ruhád 🙂
    És jó lesz ez a hét is, ne aggódj. Tanítsd meg horgolni, azt még én is élveztem ilyen idősen, azóta meg totál elfelejtettem…

     
    • mák

      2018/07/14 at 10:57

      Igen, a horgolás már tervben van. 🙂

       
  2. vica57

    2018/07/14 at 11:10

    Igen, horgolni is megtanulhat, és én együtt varrnék vele ruhát is. Ha van babája, annak, ha nincs, akkor a húgainak akár.
    És Bürgüncfalván aztán igazán nem kell egy gyereknek se unatkozni 😀
    Rengeteg látnivaló van, ami neki is érdekes lehet, a Dunára is le lehet menni, macskáid is vannak, akik esetleg össze is barátkoznak vele.
    Szerintem egy valami biztos: nem kell attól félned, hogy hétszámra ugyanazt a mesét, zeneszámot, stb. akarja hallgatni 😀
    És egy 9 évessel rengeteg mindenről lehet beszélgetni.

     
    • mák

      2018/07/14 at 11:12

      Ezt mind tudom, csak a zsigeri aggódás, az. 🙂

       
  3. csilla75

    2018/07/14 at 12:00

    Ha lesznek is problémák, remekül meg fogod oldani mindet! 🙂

     
    • mák

      2018/07/14 at 12:47

      Bár én lennék ilyen optimista. 😀

       
  4. peony67

    2018/07/17 at 09:15

    De legalább csinosan vagy betojva… és az, hogy aggódsz, azt jelenti érdekel mi lesz 🙂 Ami ugye sokkal jobb, mint a teszünk kucsot a nyakába, oszt majd lesz valami hozzáállás 🙂

     
    • mák

      2018/07/17 at 09:21

      Á, én vagyok a beszari tyúkanyók mintapéldánya…

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: