RSS

5/313 – Sohase mondd

10 Júl

Sohase mondd, hogy sohase.Ennél alapvetőbb jótanács alig van a világon, az én életemben meg pláne. Kamaszkoromban szentül meg voltam győződve arról, sose lesz senki, aki elvegyen feleségül. A diplomával a kezemben úgy jöttem ki a képezde kapuján, hogy na akkor én innentül soha a büdös életben nem foglalkozom pedagógiával. Alig pár héttel ezelőtt, amikor a Bűnök Barlangjában felfedeztem muzeális horgolótűmet meg kétmaréknyi fonalmaradékot, biztosra vettem, hogy ezeket akár ki is dobhatom, mert sose fogok többé hozzájuk nyúlni. (Persze nem dobtam ki. Nem dobok ki én semmit.) És csak tegnapelőtt mondtam, ki kell várnom, hogy valaki elfuvarozza Eriket a gépek kórházába, mert én soha többé nem cűgölöm át gyalogláb a városon az ő 15,4 kilóját.

Nos, az eredmények igen jól láthatók, sőt, még gyorsul is a tendencia. Tizennyolc éve vagyok férjnél, három és fél évvel ezelőtt a pedagógia visszamászott az ablakon, és elfoglalta a munkaéletemet, múlt péntek óta folyton csak horgolok, tegnap pedig, alig egy nappal azután, hogy közöltem, ilyet nem csinálok soha többé, átcűgöltem gyalogláb a városon Eriket meg az ő 15,4 kilóját.

Az egészben egyébként a rövidárubolt a ludas meg Primera. Az egyik nem volt nyitva (most sem), a másik meg egy igazi skorpió. Mondtam én, hogy gyerünk, girl powah, de az elmúlt napok varrógépes akciói leginkább iszapbirkózásra hasonlítottak, ahol én meg Primera két teljesen különböző dolgot akartunk megvalósítani, és mind a ketten makacsul ragaszkodtunk a szándékainkhoz. A gépek kórházában ugyan Erikából Eriket csináltak anno, gyors lett, mélyhangú, lelkes és robbanékony, de azóta szépen összecsiszolódtunk, kezes és simulékony, ráadásul úgy varr bármiféle lenge trikotázst, mint az álom. Kábé úgy képzeljétek el a dolgot, mint amikor beköltözik a másodikra egy medveméretű szakállas fiatalember vállig tetovált karokkal, és kezdetben hetekig csak azt hallani, amint dörmögve ordítozik valakivel a lakásában, de aztán fokozatosan kiderül, hogy kizárólag a videojátékokkal üvöltözik, amúgy meg fodrász, imádja a macskákat, és van egy hozzá hasonlatosan medveszerű pasija, akivel háromfogásos vacsorákat szoktak főzögetni minden pénteken. Na ez Erik. Primera ezzel szemben olyan, mint a csinos szőke nő a harmadikról, aki mindig pasztellszínű pulóverekben jár. Amíg szóba nem elegyedsz vele, nem is sejted, hogy mindennap lemossa a konyhát Domestosszal, amúgy meg iskolai menzán dolgozik mint főkonyhásnéni, és felháborítónak találja, hogy azok a büdös elkényeztetett kölykök nem eszik meg a spenótot. Varrógépre lefordítva: Primera rühelli még a poláranyagokat is, konzekvensen visszautasítja, hogy sűrű cikcakköltést produkáljon, minden elképzelést felülmúlóan háklis a szálfeszességre, a befűzése pedig olyan bonyolult, hogy mindig puskáznom kell, nehogy kihagyjak egy lépest a tizenötből, mert ha mégis, akkor eltépi a cérnát.

Nyilván ha elegendő időt töltenénk egymással, akár Primeráról is kiderülhetne, hogy csak szépen kell kérni, és ad egy plusz fasírtot a tányérodra, emellett pedig hétvégenként egy jótékony szervezetnél főz a rászorulókra, de most úgy morgunk egymásra, mint két nőstény vadállat, akik ugyanazt a helyet akarják maguknak a falkahierarchiában. Úgyhogy tegnap abbéli csalódottságomban, hogy Primerával nem értek szót, a rövidárubolt meg nem hajlandó kiszolgálni az én fonaladdikciómat, megfogtam Eriket, és elcűgöltem. Jó, azért nyilván csaltam, amennyit csak lehetett, busszal vittem őkelmét, de így is heroikus küzdelem volt, úgyhogy miután hazatotyogtam a javítóműhelytől, önjutalmazásként ráültem az internetekre, és fonalakat rendeltem. Ha megérkeznek, természetesen hűségesen tudósítok az újabb fejleményekről.

Most viszont megyek, próbálok újra szót érteni Primerával, mert ezügyben sem mondhatom azt, hogy soha, és az én makacsságom sem kisebb, mint az övé. Végül is, tizennyolc éve vagyok férjnél, mint már mondtam.

Mivel tegnap kellő alapossággal kifutkorásztam magam, ma nincs szándékomban elhagyni a lakást sem, úgyhogy rajtatok kívül úgysem lát ma senki, leszámítva családomat, akik láttak már ennél cifrábbat is, valamint remélhetőleg a fonalaspostást. Neki valószínűleg amúgy is meglehetnek a prekoncepciói arról, hogyan festenek azok a nők, akik tizennégy motring fonalat hozatnak postán.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/07/10 hüvelyk nyár

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: