RSS

5/311 – Gummilásztikum

08 Júl

Fél ötkor ébredtem arra, hogy ezt a rettenetes hangos köhögést nem lehet elviselni. Naná hogy nem, éppen mind a ketten köhögtünk, a Repülő Kutató pedig ráadásul álmában tette ezt, ami különösen szép hanghatásokat eredményezett. Ennek már nem lesz vége soha de soha, és én még ugyan elketyegek itthon a színes ficlik között úgy is, ha folyvást azt keresem félszemmel, hol a papírzsepi, de ennek az embernek holnap megint indulnia kell konferenciálni, ezúttal Bécsbe. Csütörtökön látom majd legközelebb.

Úgy tűnik amúgy, hogy ebben a vircsaftban a pasikra jár rá mostanság leginkább a rúd, mert nem csak a Repülő Kutató gyengélkedik, hanem Erik is. (Charles Edward Davidre ezúttal ne vesztegessünk szót. Ő még mindig ugyanott ül, ahová letettem, miután hazahoztam a javítóból. A Repülő Kutató azóta folyvást úton van vagy túl nyamvadt ahhoz, hogy segítségül hívjam, én pedig nem vagyok hajlandó egyedül szembeszállni azzal a pokolfattyával.) Erik már egy ideje morgott meg fel-felvisított, egyre többször megmakacsolta magát egy-egy öltés közepén, és én pontosan láttam ugyan, mi a baj, de nem tudtam tenni semmit azt leszámítva, hogy időnként megsimogassam az öltésbeállító gombját, és megnyugtassam, hogy előbb-utóbb eljut a gépek kórházába, ha kapunk fuvart. Erik abban az időben készült, amikor még nem spórolták ki a varrógépekből a vasat, összes ketyeréjével meg tokjával együtt 15,4 kilót nyom (az imént mértem le kíváncsiságból), és én már hurcoltam el őtet gyalogláb a másfél kilométerre leledző varrógépszerelőhöz, többször is. Ez elég jó ok nekem arra, hogy többé ne tegyek ilyesmit. Tegnap délután viszont, mikor azt szólta hozzám, hogy khHHHHh-nyüeeee-grRRR-khhKkkhHHHeee…, úgy gondoltam, most már tényleg ideje bedobozolni, és megvárni azt a fuvart.

Mint mondtam már, pontosan láttam, mi a baj, de segíteni nyilván nem tudtam rajta. Erik meglehetőst muzeális darab, még a karosszériáján kívül van a kerékáttéte. (Ezeket biztos nem így hívják, de én varrásban is autodidakta vagyok, nuku bármiféle technológiai képzettség. Gépvarrás-oktatásom, mint már talán meséltem, mindösszesen annyiból állt, hogy apám megmutatta, hogyan kell befűzni az alsó meg a felső izébe a cérnaspulnit, aztán erisszed.) Képzeljetek el egy biciklit, stimmt? Egyik kerék, másik kerék, biciklilánc. Na a varrógép biciklilánca az, ami lassan és fokozatosan megadja magát az enyészetnek. Egy afféle cakkos gummilásztikumot vizualizáljatok, amiről már hónapok óta kis morzsákban távozik az elöregedett gumi, sőt, esetenként komplett cakkok repülnek ki belőle. Mivel a cakkok azok, amelyek afféle gumírozott fogaskerékként szuperálnak, és melyek révén az egyik kereket meg a másik kereket megpörgeti az elektromosságnak nevezett ördögi találmány, nyilvánvaló, hogy ahol cakkhiány van, ott nem tud pörgetni a gummilásztikum, Erik pedig ott áll beragadva, és sikít. Eddig ugyan még elketyegtettem valahogy, de a tegnapi khHHHHh-nyüeeee-grRRR-khhKkkhHHHeee… után inkább nem tenném, nehogy a motor is összeszarja magát az erőlködéstől, mert azt hosszabb meló megjavíttatni, mint a gummilásztikumot. Ez utóbbit, ha a szerelőnek van raktáron ilyenje, valószínűleg tíz percbe fáj majd megcsinálni, csak előtte még szervezés meg kocsi meg fuvar. Ilyen életünk van nekünk itt falun. (Jelzem, a rövidáru-bolt tegnap sem volt nyitva, csak egy cetli informált arról, hogy a betegszabadság után átálltak a nyári nyitva tartásra, ami leginkább nyári zárva tartás, legalábbis szombatonként. Helyi vállalkozások támogatása ide vagy oda, ennek vagy az lesz a vége, hogy bekúszom egy kupac papírzsepivel a nagy székesfőfaluba, vagy pedig végképp megadom magam sorsomnak, és az internetekről rendelek fonalat.)

Summázzuk: a fonalaimból a narancssárga kivételével alig maradt pár méter, Erik dobozban, engem meg továbbra is vadul rágnak a kreatív kukacok, de ahhoz még most sem vagyok elég fickós, hogy a Bűnök Barlangján kívül legyek képes ténykedni ecsettel-festékkel-effélékkel, pedig szombatig új gatyába kell ráznom a vendégszobát. Ehhez ráadásul az Ikeába is el kéne totyogni valahogy. Igen, ahhoz is fuvar kell. Vagy jobb fizikai állapot, mint amilyenben én most leledzem. A vendégszoba azért égető szükséglet, mert Filoméla idegyün nyaralni, és én kellő applombbal óhajtom várni őtet. Eredetileg az volt a terv, hogy jövő hétfőn érkezik, és akkor lett volna plusz két napom a melóra, fuvarral meg Repülő Kutatóval, de hát embertervez, a családom végez. Mekkora szerencse, hogy akkora controlfreak vagyok, mint ide Mekka, és legalább varrógépből van a házban backup. (Technikailag laptopból is volt, csak az nem volt bekalkulálva, hogy mindkettő egyidejűleg kezd dögledezni.) Primerát akkor szereztem be, amikor Erik úgyszintén a gépek kórházában volt, és már évek óta csak a port törölgetem róla, úgyhogy ideje megmutatnia, mire jó a girl powah.

Hátha attól legalább én is elszégyellem magam, és gyószan-gyószan meggyógyulok.

Valószínűleg túl sok időt töltök ötévesek között, és eltanultam a stratégiáikat, a mai áutfitre ugyanis nincs más magyarázat. Nyamvadt vagyok és elkenődött, úgyhogy felveszem a tiarámat meg az elzahercegnős rózsaszín pólómat, aztán megkérem anyut, indítsa el nekem azt a rajzfilmet a sellőbarbikkal. Viszont ha netán (viszonylag) újak vagytok errefelé, hadd idézem fel, hogyan készült ez a ruha. Önszabotálásból is csinálhatnék PhD-t, ha lenne rá képzés, nem vitás.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/07/08 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

2 responses to “5/311 – Gummilásztikum

  1. kingha

    2018/07/08 at 07:36

    ismerős érzés – én konkrétan sírva dőltem rá a gépre pénteken deélelőtt, amikor szabás után ültem volna le összeölteni – a “most az egyszer rendesen kiszabom, átgondolom, megtervezem, összeöltöm, tadaam – kész” ovis tornazsákot. este 7 után a szerelő seccperc alatt kipucolta [város másik végében, a nagy cigány teleptől jobbra], és ki is okított, mire figyeljek, ha már ennyit varrok – mert ugye nekem sem nagyon van alapozásom [talán picivel több, mert nagyim gépe, ollója, gyombostűi és színes anyag ficekjei között nőttem fel – aztán erijszed… de azt már nem lábbalhajtóson, hanem elektomoson]. ígymost minden vacakolás után szépen kipucolom – ecsettel a hisztisebb pontjait zirzabellának.
    és egy gyors reflexió az állapotodra – nekem is pont hasonló baxxus – csak nincs csillámpónis-tiarás autfittem – csak dühöngő radiohead-es sárgapólóm, morc pofám, és szótlanságom.

    😛

     
    • mák

      2018/07/08 at 07:42

      A dühöngő Radiohead-es sárgapóló is jó, ha nincs kéznél csillámpóni… Ami a gépeket illeti, én az olajozással állok rettenetes hadilábon, lövésem sincs, hová kellene csepegtetni meg mennyit, bár a szöszöket pár hetente kipucolom belőle, legalább ennyi. Most sajna tényleg ez a gumis izé van nagyon dögrováson, és azzal tényleg nem tudok semmit se kezdeni szerelő nélkül.

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: