RSS

5/299 – Majré

26 jún

Megint elmentem államvizsgáztatni. Nagyon remélem, ezúttal nem húzunk meg senkit.

Bevallom, van az egészben valami végtelenül röhejes. Hogy megértsétek: 2001 óta esz a fene a felsőoktatásban (leszámítva fél év szünetet, munkanélküliségem átmeneti, de igen keserves hónapjait), és nyilván már az elején befogtak jegyzőkönyvet vezetni, még ha a bizottságba nem is fértem bele. Ez azt jelenti, hogy végtelenül hosszú ideje, több mint másfél évtizede ücsörgök végig államvizsgákat, és úgy őszintén, ezek nem különböznek sokban egymástól, akármilyen szakon és felsőoktatási intézményben is történnének. A hallgatók holtsápadtan majréznak a folyosón, bejönnek, majrézva tételt húznak, majrézva elmondják (gyakran igen sok hülyeséget mellékelve hozzá, csak úgy bónusz), aztán kireszketnek a folyosóra tovább majrézni az eredményeikért. Tanárként az ember nagyrészt ugyanazt látja, ha nem néz közelebbre: generálfejek, generálválaszok. Őszintén, nem is nagyon izgultam értük, talán mert mindig afféle melléktárgyakat tanítottam nekik, amelyeknek minimális szerep jutott az államvizsgán, és nekem is minimális szerepem volt az életükben. Meg különben is, minek majrézni. Ha átmennek, jó, ha nem, lehet újrázni, minek az idegeskedés. Na hát ehhez képest most elkezdtem izgulni a diákokért: drukkolok, hogy szimpatikus tételt húzzanak, hogy ne süljenek bele a feleletükbe, hogy össze tudják vakarni magukat abból a síkideg állapotból, amellyel megjelennek a bizottság előtt. Ha ez így megy tovább, nevetséges tyúkanyókává fogok válni, aki kotkodácsolva terelgeti őket a folyosókon. Ennek az évfolyamnak ráadásul az első félévétől kezdve asszisztáltam az egyetemi jelenlétéhez, összesen hat tárgyuk volt nálam, és még azt is láttam, amikor először bementek az oviba, aztán ledermedtek, mert körbevette őket egyszerre két tucat ötéves. Fontosak lettek nekem, a fenébe is.

Ha még azt is hozzáteszem, hogy amikor kicsúszott a fenekem alól az előző állásom, szentül megfogadtam, hogy semmiféle érzelmet vagy lojalitást nem feccölök fölösen a következőbe, mert ez csak munka, amit elvégezni, nem pedig szeretni kell, hát igencsak itt állok megfürödve. És nyilvánvalóan én csellóztam ki magammal, senki más.

Attól tartok, ezúttal egészen komolyan összehuttyannék, ha ez az állás is kisétálna a fenekem alól.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/06/26 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

4 responses to “5/299 – Majré

  1. Zsuzsi

    2018/06/26 at 16:20

    Ez a szett igazán príma! 🙂

     
    • mák

      2018/06/26 at 16:57

      Én is kifejezetten büszke voltam rá. 🙂

       
  2. vica57

    2018/06/27 at 18:05

    Korábban is óvónőket tanítottál?
    (óvóbácsikat?)
    szerintem aranyos ez az átprogramozódás.

    Remélem, a további napokon megúsztad buktatás nélkül 😀

     
    • mák

      2018/06/27 at 18:28

      Eddig még megúsztuk, igen.
      Korábban nem jövendő óvónénibácsikat tanítottam, valószínűleg ez is a magyarázat része.

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: