RSS

Eská 5/34 – Foltozzunk farmert!

12 jún

(Az ütemtervekben az a jó, hogy ha az ember teljesítette az aznapi penzumot, akkor békén hátradőlhet, és bármiféle hülyeséggel foglalkozhat. Én például elmentem venni a szemközti papírboltban pár ív pauszt, és ezzel fogom átmulatni a délutánt. Addig viszont, amíg fejest ugrom a ficlik és pauszok közé, gyorsan elmesélem ezt itt.)

Két évvel ezelőtt egy öltözködési malőr alkalmából turkáltam magamnak egy jeggingst, és vidáman hordtam is egy egész évig, amikor bámm, hasraestem benne, és kiszakítottam a térdét.

A blog kezdetéhez képest nem állok rosszul gatyákból, de ez már úgy a szívemhez nőtt, hogy azt mondtam, megmentem. Itt előbb-utóbb minden elvégeznivaló sorra kerül, úgyhogy újabb röpke egy év után neki is láttam.

Mindenekelőtt előkotortam pár piros vászonfélét,

mert ugyebár én, mint tudjuk, így szállok le a bicikliről. Aztán elővettem hozzá a kétoldalas ragasztófátylat, és kivágtam belőle néhány szimpatikus méretű kört, melyek közül az egyiket a lyuk eltakarására szántam, a többit meg dekorációnak, mert miért ne.

Rávasaltam a köröket a vászondarabkákra,

aztán kivágtam a köröket, és a nekem szimpatikus elrendezésben rárakosgattam a nadrágra.

Be is jelölgettem szappannal, melyiknek hol a helye, aztán lehúztam a hátlapjukat, és visszavonultam a vasalóhoz.

A ragasztófátyol ügyes találmány, de én csak így önmagában nem bízom benne eléggé, körbe is szoktam cikcakkolni az efféle foltokat. Többek között ezért is kellett bejelölnöm a helyeket, mert a fenti képen azt a legnagyobb kört felvasaltam, körbecikcakkoltam, aztán a föléje járó világosabb-kisebb kört is felvasaltam, körbecikcakkoltam. Tetszik érteni.

(Azt most gyorsan megjegyzem, hogy ha lyukat akar eltakarni az ember ragasztófátylas megoldással, gondoskodni kell arról is, hogy ne vasalja hozzá az adott darabot önmagához vagy a vasalódeszkához. Én most egy barna szilikonos sütőpapír-darabot dugtam bele a gatyaszárba ehhez, kiválóan szuperált.)

Az alábbi képet csak azért, hogy emlékezzek rá, milyen lépéshosszal meg öltésfajtával csinál ilyen szép sűrű cikcakkot Erik.

A továbbiakban a feladat nagyrészt a “monstre nagy szopás” kategóriába tartozott, elismerem. Kábé olyan volt, mint mikor az ember egy kis lavórban próbál lambadázni. Ennek a gatyának igen szűk a szára, Eriknek meg nincs olyan csini kis karocskája, amire fel lehetne húzni, Erik egy majdnem tizenkét kilós dög azokból az időkből, amikor még nem voltak efféle luxuskiegészítők. Erik annyit tud, amennyit itt a fenti képen láttok, és slussz.

Úgyhogy kéumdianávszoubekujdár, ilyenféle kis kráterecskékben keringélve varrtam fel a köröket, ni:

A végén viszont mind fent volt, la.

Két ponton nem felelt meg a lavoárban lambadázás eredménye az én magas igényszintemnek, így azokra a helyekre “ápol és eltakar (és dekorál)” céllal gombokat varrtam fel.

Tessék itt egy közeli is.

A gatya minden javítás ellenére sincs a legjobb és legfiatalabb állapotban, úgyhogy idén nyáron valószínűleg atomjaira fog szakadni rajtam, remélhetőleg a Bor, mámor, Bényén, mert ha egy farmer leszakad az ember lányáról, legalább egy fesztiválon tegye. Sebaj. A maradékot – mondanom sem kell – így is meg fogom menteni valahogyan. Addig pedig nyertünk egy kis türelmi időt meg egy kis blobejegyzést.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/06/12 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: