RSS

Intermezzó – Gilingalang

20 máj

(Ezt csak azért, mert miért ne.)

A fél világot tegnap a legújabb királyi esküdözés tartotta lázban, én viszont őtözködős bloggerhez méltatlan módon le se tojtam az egészet. Annyit tájékozódtam az egészről, amennyit egy híroldalon beúszó egyszál fotó adott. Megállapítottam, hogy az ifjú ara nem habcsókban volt, helyes, aztán tovább görgettem a híreken az egérrel.

A királyi esküdözések általában rettenet hidegen hagynak, a Windsor-ház bulijai pláne. A huszonegyedik században élünk, a kiskésit neki, királyi esküdözésből éppen elég nekem annyi, amennyit a Once upon a time produkált három átok meg két igaz szeretet/szerelem csókja között. Ott ráadásul ezek után legalább felgyűrték az ingujjukat, és elmentek szörnyekkel kardozni, nem pedig szalagokat vágtak át a legújabb tűzoltóállomás avatásán Hellhole Magna Derbyshire-Whatnotban. Eleve az egész ügy szinte kínosan anakronisztikus: lófejű királyfiak elveszik a csinoska leányzókat, aztán a csajoknak nem marad semmi, csak reprezentálni, és sorozatban potyogtatni a tündibündi aranyszőke kisgyerekeket, akikből aztán úgyszintén lófejű királyfiak lesznek valamikor. Ennek a legújabb példánynak még ráadásul saját élete meg hozzávetőleges karrierje is volt azt megelőzően, hogy a fél világ megnézte, hogyan rebeg igent, ezentúl meg egy kétszáz oldalas szabálykönyv szerint kell ketyegtetnie napjait, és a szoknyahossza, kabátfazonja, de még a körme színe is meg lesz szabva az utolsó árnyalatig. (Nem, azt nem tartom karriernek, hogy a továbbiakban stílusikonként tartják majd számon, és percek alatt elkapkodják a boltból azt a pöttyös kék zsabós ruhát, amiben átvágta a szalagot Hellhole Magna Derbyshire-Whatnotban.)

Nyilván mindenki azt csinál, ami neki jólesik (kivéve a hercegnéket, akiknek ott a kétszáz oldalas szabálykönyv és a monarchikus szaporodási program), ha valakinek az a pöttyös kék zsabós ruha meg a királyi menyegzők fontosak, én aztán nem szólok bele. Ha pedig azt a kérdést tennétek fel, hogy “és akkor mi van az igaz szerelemmel”, arra csak azt tudom mondani, hogy annak vajmi kevés köze van túlpublicizált esküvőkhöz és csinoska ifjú emberekhez, akár van azoknak lófejük, akár nincs. Az egész nyüves Windsor-ház legigazabb szerelmi története két nem különösebben szimpatikus, középkorú, csúnya emberről szól, akik harminc évig nem házasodhattak össze, és eközben akár akarták, akár nem, tönkretették egy csomó más ember életét. A szerelem nem szép, nem kedves és nem fiatal, nem kellenek hozzá sem menyegzői gilingalangok, sem pedig őtözködős bloggerek által körülrajongott ruhák. A szerelem csak van, és nem mindig úgy, ahogyan az jól festene a szalagcímek alatt.

Na de ha már őtözködős blogot írok, aggyunk neki: speciel éppen ma van a tizennyolcadik házassági évfordulónk a Repülő Kutatóval, úgyhogy, ha már lúd, legyen döglött: nesztek itt van alulírott abban a teljes harci díszben, amiben esküdözött, a hajában huszonöt hajtű meg két kábelkötöző szalag, a kezében pedig egy kétkilós csokorbumeráng.

Ez a fotó amúgy már vagy tíz éve nem került a kezembe, és némiképp tartottam is attól, mikor kinyitottam az albumot, hogy mennyire lesz kínos az egész, de csak mérsékelten volt az. Na persze a háttérfüggöny egy röhej, a szkennelés minősége meg hátizé, viszont összességében elég vállalható vagyok, asszem. Néhol viszont, bevallom, visítva röhögtem akkori magunkon. A fotós remek és elcsépelt ötleteinek nagy hányadát ugyan már a helyszínen kiszórtuk, például azt, amelyen a bőlegény a begyasszony harisnyakötőjét fogdossa. (Rajtam amúgy konkrétan harisnyanadrág volt és kényelmes-praktikus pamut alsóneműk, a fene fog még a fehérneműkkel is bohóckodni.) Az albumban azért mégiscsak található néhány röhejes zsánerkép, például az, amelyen a Repülő Kutató a ruhám cipzárját fogja olyan képpel, mint egy tizenkét éves szexmániákus (a jelenből visszatekintve mind a kettőnknek rettentő duci bébifeje van, de neki aztán tényleg), én meg kacéran sandítok hátra a fejemen lévő összes növényzet alól. Ezt viszont, ha megbocsátotok, nem publikálom, mindennek van határa.

 
12 hozzászólás

Szerző: be 2018/05/20 hüvelyk blabla, nyár, tavasz

 

12 responses to “Intermezzó – Gilingalang

  1. Kandikó Éva

    2018/05/20 at 08:26

    Hát ez őrült jó! gratulálok!

     
  2. Németh Szilvia

    2018/05/20 at 08:26

    A képen tüneményes vagy, stílusos és elegáns. Egy öltözék egyediségét nem az adja, hogy mennyire megdöbbentő, hanem, hogy ki és hogyan viseli. Ez itt tökéletes!

     
    • mák

      2018/05/20 at 09:05

      Köszönöm. (Azt persze, gondolom, nem kell részleteznem, hogy a kölcsönzőben hogyan kellett átrágnom magam egy csomó csipkés-flitteres-szárnyacskás ruhán, mire ezt ki tudtam halászni…)

       
  3. fűzfavirág

    2018/05/20 at 10:19

    Szép voltál menyasszonynak (is) 🙂

     
  4. vica57

    2018/05/20 at 15:31

    A ruhád csodaszép, te pedig nagyon szép és bájos vagy 🙂
    Elegáns és visszafogott az egész megjelenésed.

    (izé… a jelen királyi esküvő engem azért érdekelt, mert az én csimotám pont William és Harry között született, és mindig nagyon sajnáltam őket a szüleik miatt. Dianát nem bálványoztam, hanem hülye kis libának tartottam, akit elvakított a korona délibábja. Most viszont minden tiszteletem II. Erzsébeté, aki mindkét fiúnál képes volt túllépni azon a bizonyos szabálykönyvön.)

     
  5. Zsuzsi

    2018/05/20 at 16:03

    Szerintem is nagyon csinos!:)

     
  6. retyusa1

    2018/05/20 at 16:07

    Muramista. Ez a frizura megöli a medvét. Még jó, hogy azóta borzos és pipiros. Muhaha… 🙂 Boldog évfordulót, csakazértis. 😉

     
    • mák

      2018/05/20 at 16:18

      Gonosz kis mócsing vagy, de azért köszönöm a jókívánságokat, csakazértis. 😀

       
  7. Esztina

    2018/05/21 at 10:33

    Hát én becsszóra nem ismertelek fel ezen a képen! Aszittem, valami újságból kivágott modell, vagymi… Pedig abból az időből való, mikor még akár napi szinten találkoztunk a 2. emeleti lépcsőforduló alatti mindenmegvitató helyen (jól emlékszem, h az dohányzó is volt? Mamám!…)

    És hogy én mit meg nem adtam volna jó pár évvel később egy ilyen rövidujjú hóbelebancért! De neeeem, nekem pont akkor kellett férjhez mennem, mikor a váll-és dekoltázsmutogatás volt a sláger mindenek felett. Nos, rajtam nem fogtak ki: rávarrattam jusztis két széles vállpántot. Meg lefejttettem róla fél kiló gyöngyös csipkét és kiszedettem a merevítő drótokat. Azóta a nevemmel szitkozódnak az illető kölcsönzőben, az fix 😉

     
    • mák

      2018/05/21 at 10:49

      A kontaktlencse meg a másfél órás fodrászmunka a fejemen, az. 🙂
      Rövidujjú ruhát már akkor sem volt könnyű találni, valamiért szinte az összes menyasszonyruha úgy festett, mintha az lenne a fő cél, hogy kipakold az árut, hadd lássák, miért keltél el a húspiacon. 😀 A gratulációt köszi!

       
  8. Esztina

    2018/05/21 at 10:33

    Jó hosszan írtam, de pont a lényeg maradt ki: utólag is boldogságos évfordulót! 😉

     

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: