RSS

5/240 – Sabbát

28 ápr

A húgommal való társalgásaink általában cseten zajlanak. Nekem telefonban rettentő súlyos hendikepem van, és ha felhívok esetleg valakit (és nem azt mondom, hogy “bocsi, a megbeszélthez képest öt percet kések, rohadt tömegközlekedés” vagy “hozzál péksüteményt, Buksi, mert most jöttem rá, hogy elfogyott, és már késő sütni”), akkor lehet tudni, hogy valami nem oké.

Most éppen vajmi kevéssé oké, de csak a takonymanók cseszegetnek, úgyhogy még kevésbé van telefonálhatnékom. Ergo ezúttal is cseten társalogtunk tegnap este, mikor Csőrike egyszer csak aszonta (betűhív átirat):

“TE
AKKORA GEBASZ VAN
Ki kell hogy segítsél
csak te tudod egyedül megoldani most a helyzetet”

Én nyilván rögtön lefostam a bokámat, és kábé két tucat forgatókönyv villant át a fejemen, melyek közül másfél tucat bízvást indulhatott volna a Sundance Filmfesztivál depressziós szekciójában. A húgom általában rendkívül józan és praktikus nő, úgyhogy hajlamos vagyok elfeledkezni arról, micsoda derámai potenciál bujkál benne a józan praktikum alatt. (Most mit gondoltok, Toscának csak úgy a szél fújta be az ablakon az erős akaratot, szirénázó hangot és a vérmesebb Puccini-hősnőkre emlékeztető temperamentumot? Ugyan.)

Csőrike szerencsére folytatta is a világvége-előrejelző társalgást, imígyen:

“A plébi azt mondta, mindenkinek van kipája
neki van elég
s akkor kiderült hogy csak az az egy van neki a szekrényben
vasárnap 3-kor énekelünk….
basszuskulcs
3 kipa kéne
standard méret”

Mindezzel kapcsolatban külön felhívnám a figyelmet a plébi és a kipa teljesen váratlan árukapcsolására, melytől rögvest röhögni kezdtem, és a Sundance-győztes forgatókönyvek nyom nélkül eltűntek a balfenéken. Micsoda egy valláskárosult népség vagyunk, bmeg, éppen az unokahúgom elsőáldozós báliruhájának pogányul kéklila változatával törekszem Mucsa-Külső-Szentkáta felé, de varrnom kell három sábeszdeklit is a kórusnak, másként ugyanis nincs miben elénekelniük vasárnap a temetőben a Hine Ma Tov-ot, amit a húgom átírt négy szólamra, mert mi az neki.

Hát így esett, hogy mikor ma reggel fél ötkor felvertek a takonymanók (“minden slejmek öreganyja, Muad’ Dib!”), rárepültem az internetekre kipa avagy yarmulke avagy sábeszdekli recepteket keresni. Mondanom se kell, ismételten egy olyan új bugyra nyílt meg előttem a világnak, amit eddigelé nem ismertem, a “milyen színű kipát vegyek fel” tanácsadástól kezdve (ez itt különösen tetszetős a rabbi-anekdotákra emlékeztető “így is lehet, úgy is lehet” mentalitásával) a Pinterest “hogyan horgoljunk szivárványszín/skótkockás/dávidcsillagos kipát” szekciójáig. Közben az is eszembe jutott, hogy ma a poén kedvéért sabbát van, amikor ugyebár még a bankba se lehet bemenni pisilni (lásd a fenti link), mert más esetleg azt gondolhatja, hogy pénzügyeket intézünk, nem a hólyagunkkal vagyunk elfoglalva, és ettől újult erővel kezdtem röhögni, ami a takonymanók robbanásszerű távozásával járt, én meg épphogy eljutottam a papírzsepikig, hogy ne legyen nagyobb baleset belőle. A röhögésre amúgy megjelentek a macskák is, ujjé, buli van, és elkezdték egymást üldözni a nappaliban, majd stílszerűen levertek a földre a komódról egy tálka húsvéti csokitojást, és beugrottak a sarokban a kelta whiskyk közé, sláinte! csak úgy csilingelt az egész miskulancia.

A Repülő Kutató persze lemaradt erről az egészről, úgyhogy csak akkor szembesült a dologgal, mikor felkelt, én meg rárivalltam, “mutasd a fejed, mekkora sábeszdekli kéne rá”. Na az is megért egy misét, mint Navarrai Henriknek.

Istenkém, Istenkém, micsoda egy mulatságos, bolond élet ez.

*

Természetesen ma reggel is piac, mit nekünk yarmulkék és utazások Mucsa-Külső-Szentkátára a Bazi Nagy Lila Tündérruha meg ötven gombostű és más szabókellékek társaságában. Plusz a takonymanókéban, mert természetesen a Repülő Kutató is többé-kevésbé fel van fordulva, de vagy most megyünk, vagy semmikor. Ha esetleg nem mondtam volna, szerdán megest elrepül, aztán egy hétig színét se látom.

Hogy a blog eredeti profiljának is adjunk neki: a csodás pöttyös zoknit a Repülő Kutató vette nekem Pozsonyban, a farmerdzsekit meg most túrtam kedden, de még nem volt érkezésem beblogolni, mert a Bazi Nagy Lila Tündérruha meg a takonymanók lefoglaltak minden szabad kapacitást. A robbantott hajat nem vettem sehol, az teljesen magától ilyen.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2018/04/28 hüvelyk eská, tavasz

 

8 responses to “5/240 – Sabbát

  1. vica57

    2018/04/29 at 05:45

    A kipákat is mutimeeeg 🙂

     
    • mák

      2018/04/29 at 08:23

      Fotóztam a munkafázisokat, úgyhogy majd meglesz.

       
  2. peony67

    2018/04/29 at 11:50

    Na jó, egy igazán vacak hét végére jól esett most hangosan felnevetni, kösz… a kipa meg pont az a méret, amire az egyébként másra nem jó kis darabokat fel lehet használni nem?

     
    • mák

      2018/04/29 at 15:40

      Nagyjából, igen. Bár én most egy köralakú szabásmintával bűvészkedtem, de abba se kell sok.

       
      • peony67

        2018/04/29 at 15:55

        Hihi, közben elképzeltem a kis virágocskáiddal meg egyebekkel díszített Kipákat…

         
        • mák

          2018/04/29 at 15:59

          Nyet, ezek teljesen simák lettek. 😀

           
          • peony67

            2018/04/29 at 17:45

            Nem is értem, hogyan lehet olyat, (Ráadásul még egyszínűek, neadjisten feketék is voltak???)

             

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: