RSS

5/227 – Mosó

15 ápr

A tegnapi nap épp az előjelzéseimnek megfelelően alakult, zsákbunda lett belőle, bizony. Még visszaírtam az utolsó szakdolgozat végleges változatára, hogy az 1. és 2. számú ábrát helyezze át két bekezdés közé, ne pedig egy mondat közepén hagyja ácsorogni, aztán bumm.

Az ilyen nagy sürgiforgik után mindig van egy rövidke idő, amíg az ember ott áll kiüresedve, és csak lézengeni bír, de a zélet ezt általában megoldja, mert úgyse jut sok idő a lézengésre, jöhet a következő sürgiforgi. A következő hetekben például egészen random hétköznapokon fogok majdnemhajnalban indulni dolgozóba, a küszöb alatt ugyanis sunyin bekúszott a zárótevékenységek időszaka, amíg mi a szakdolgozatokkal tökölődtünk. Holnap reggel már ott fogok ülni egy óvodai kisszéken, és azt jegyzetelem, hogyan küzd meg a végzős hallgató a három lepke meséjével a Mókus csoportban.

Ma viszont végre időt kerítek olyan restanciáimra, mint gatyába rázni a teraszt, amit még mindig ujjnyi vastagon fed a tél mocska, és beblogolni az új cipőimet. Tessék várni türelemmel.

Elragadó gyűrött eleganszijám a terasz miatt van. Ha végeztem vele, minden megy a mosóba. Igen, én is.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/04/15 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

6 responses to “5/227 – Mosó

  1. Zsuzsi

    2018/04/15 at 07:50

    Most miért, tök jó kis energikus manólány szerkó! (a képen a kendő csücske, vagy törése adta a manósapis ihletet) 🙂

     
    • mák

      2018/04/15 at 08:18

      Mostanra már úgy festek, mint egy böjti boszorkány. Pókhálók és káromkodás included. (Az imént belevágtam a lábam az asztalba, miközben lefelé cűgöltem a kertbe, hogy felmossak a helyén.)

       
  2. Zsuzsi

    2018/04/15 at 15:14

    Ezek szerint nem műanyag asztalotok van. 🙂 Olyan cirádás, fehér, vasból levőt képzelek hozzád. 🙂

     
    • mák

      2018/04/15 at 15:47

      Nem, keményfa. Nagyon kemény. 😀

       
  3. peony67

    2018/04/15 at 17:58

    Ó, a három pillangó… Kevés dologra emlékszem az oviból, de erre igen… bár lehet, hogy csak azért mert fotó is van arról, ahogy a (korona helyett) a fehér pillével (vagy a ki tudja milyen színű, a fotó fekete fehér) a fejemen lejtek virágról virágra… jut eszembe nem rasszista egy kicsit ez a mese? (Mindenki csak a magához hasonlót fogadja be, vagy mi.) Kíváncsi vagyok manapság hogy küzdenek ezzel a mesével…

     
    • mák

      2018/04/15 at 18:14

      Ó, éppen ez a mese lényege, hogy toleranciát meg barátságot tanít, és azt, hogy a virágoknak nincs igaza. A végén ugyanis kisüt a nap, és a pillangók tovatáncikálnak. 🙂

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: