Jó, na csaltam egy kicsit, mert a házban volt már gyöngyfűző drót meg vagy két tucat nagy zöld kásagyöngy meg egy halott nyakékről leoperált kapocs, de bizony ezzel kezdődött az egész:

Egy turkálóban akadt a kezembe, és vittem is azonnal, mint a parancsolat. Ma elővettem, bámulgattam egy kicsit, majd levágtam a gyöngyfűző drótból három darabot 45, 50 meg 55 cm hosszúságban, és elkezdtem fűzögetni.

Aztán jött az a mozdulat, amikor mélán letöröltem puszta balfékségből a fotókat a fényképezőgépemről, úgyhogy nem tudom bemutatni, mi történt a továbbiakban, csak a végeredményt, mellyel kapcsolatban előre is elnézést kérek mindenkitől, aki ékszereket készít és a blogomat olvassa, mert ilyen trágya munkát senki, aki ad magára, nem tárna a nagyközönség elé.

Én, úgy tűnik, most éppen nem adok magamra.

Igen, egészen pontosan tudom, hogy létezik olyan, hogy szerelőpálca meg stopper, de vidéken vagyok eltemetve, a hobbibolt két kilométerre gyalogláb, és még mindig tél van, hogy rogyasztaná rá az eget erre a márciusra a nagy Amateraszu istennő.