RSS

5/160 – A jobb felső hatos

07 feb

Fogászati mizériáim elvileg július végéig jegelve vagynak (akkor jön a következő kétnapos forduló az ütvefúrókkal), de a jobb felső hatossal nem elégedettek, ez pedig aggasztó. Pufám állapotában amúgy is mindig a jobb felső oldal volt a legrosszabb helyzetben, majdnem két évvel ezelőtt onnan rántották ki a szinte teljesen ép hetest és nyolcast azzal az indokkal, hogy azok csak baktériumrezervoárnak jók (baktériumrezervoár, bmeg), és összes parodontológiai kínzatolás ide vagy oda, a hatos sincs a legjobb állapotban. A helyzetet nem teszi rózsásabbá, hogy a hatos mindehhez úgynevezett pillérfog: egy hidat tart, ami a hármastól terjed hátrafele, tehát ha netán kirántják a hatost, nem lesz itt híd meg semmi, csak egyetlen összefüggő hamumamu a szemfogamtól kezdve. Az Isten verje meg, már most is fogatlan öregasszony vagyok, hát még majd akkor, ha ez esetleg bekövetkezik.

Amúgy ráadásul rohadtul fájt is az egész procedúra, pedig úgy el voltam zsibbasztva, hogy csak három órával később éreztem újra a számat. Ott feküdtem a székben, szorongattam a karfát, és regénypárbeszédeket fogalmazgattam kínomban sok bazmeggel dúsítva. A lektűrirodalomra specializálódott agyrágóbogarak újabb lendületben vannak, holott nekik most kussban kéne lenni, és átadni a helyet másféle agyrágóbogaraknak. Poettnek megígértem, hogy február végére hozzávágom a verseskötetem, és a disszertációmmal is foglalkoznom kéne, ehelyett viszont teljes elhavazottság van, narrációs trükkök meg sokértelmű mondatok meg mívesen összerakott verekedések, hát hol van az én normális eszem. Mindehhez ma hajnalban arra ébredtem, hogy fél öt van, a hülye mucifejűek gurrogva verik egymást, a konyhapulton meg szemrehányóan köszörüli a torkát egy adag öregtészta, mert ma pityókás kenyeret akarok sütni káposztalevélen. Emellé a bőröm is hisztériás rohamot kapott a fogászati beavatkozásoktól, több gonosz ikertestvérem akar egyidejűleg kitörni az arcomból megpattant hajszálerek és kitágult pórusok közül, szépen állunk. Ja, meg a húgom is azzal jelentkezett tegnap, hogy a kórusának új fellépőruhát akarnak varrni, nem tudok-e valami jó tunika-szabásmintát, ami minden méretben és korosztályban jól fest, úgyhogy át kell nyálaznom pár tucat Burdát, hátha. Helyt kell állnom a vártán, no, állítólag a szopránok közül többen is tudnak arról, hogy én stílusblogger vagyok vagy mi a bokám.

És most vegyünk egy mély lélegzetet.

Van Hemingwaynek egy regénye, A folyón át a fák közé. Nem különösebben jó regény: amikor kiadták, az volt az általános reakció, hogy ajvé,  Hemingway kiírta magát, most már csak túl hosszú borongós sztorikra fussa, amelyekből üvölt a kapuzárási pánik, hol van már a Búcsú a fegyverektől meg az Akiért a harang szól, páviszlát, Ernest. Aztán pár évvel később persze megírta Az öreg halász és a tengert, ováció, Nobel-díj, kiskutyafüle. Az irodalomban meg az írókban az az egyik legszebb, hogy soha semmi sem egzakt, bármikor összeomolhatsz vagy kikelhetsz hamvaidból, aztán megintelölről, Hemingway is lelőtte végül magát, mert már nem bírt írni. A folyón át a fák közé egyébként épp olyan, mint minden öregedő férfi regényíró görcsös magabizonygatása, hogy még mindig ő pisál legmesszebbre, lásd Móricztól A rab oroszlánt. Hemingway ezredese tizenkilenc éves olasz grófnőkkel kamatyol Velencében, szúrósan néz hegyesorrú cipős ifjú nyikhajokra, vadkacsára vadászik, meg ifjúkora múltán nyavalyog, a párbeszédek inkább paródiának hatnak, és már a legeslegelején tudni, merre fog kifutni az egész, de azt rohadt hosszan teszi. Egy novellára való anyag van a cuccban, ehhez képest úgy nyúlik, mint a rétestészta. Van ebben a regényben viszont egy jelenet, amikor a főhős találkozik egy régi ismerősével, aki elmondja, hogy ittfáj, ottfáj, vénülünk elfele, már semmi sem a régi. És ekkor kérdezi meg az ezredes az illetőtől, hogy boldog-e, mire habozás nélkül érkezik a válasz, hogy “Állandóan”.

Hát valahogy így.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/02/07 hüvelyk eská, tél

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: