RSS

5/159 – Kilincs

06 feb

Valamiképpen mindig képes sűrűsödni a gedva, ha az ember már belecuppant. Tegnap nem nagy lelkesedéssel, de roppant kötelességtudattal felöltöztem, és elindultam a parodontológushoz. Épp ki akartam lépni a ház ajtaján, amikor, putty, kezemben maradt a kilincs.

A bejárati ajtó, mint már írtam erről anno, a fölös és túlzásba vitt extrák egyike a házban: vasból készült, a kulcsa másolhatatlan, záródni meg úgy záródik, hogy alul-felül acélbütykök hatolnak bele az acélküszöbbe és -szemöldökfába, szóval ha valaki be akar gyünni kulcs nélkül, a komplett ajtókeretet át kell fűrészelnie lángvágóval. Nyilván ezért volt, hogy a betörők 2000 decemberében inkább a puhafa teraszajtón jöttek be, amihez elég volt egy fúró meg egy csavarhúzó. Mindezt úgy, hogy mi közben az emeleten aludtunk. Mindezt úgy, hogy közben még Mikulás napja is volt, ami mélyen igazságtalan. Mi igazán nem voltunk rosszabbak abban az évben sem, mint azelőtte-azutána, ehhez képest Mikulás helyett a krampuszok jöttek hozzánk, és nem hoztak, hanem vittek. (Gyorsan mozdítható és értékesíthető, kisadag szajréra utaztak, úgyhogy félmarék aranyékszert vittek el – ennyi volt, slussz, azóta sem pótoltuk -, plusz még azt a valutát, amit találtak. Asszem, vagy százötven dollár volt – már nem emlékszem pontosan, de semmiképpen sem egy igenigen látható összeg sok nullával. Minket akkoriban sem volt érdemes az éj leple alatt kirámolni, most sem az. Hogy mást ne mondjak, a tévénk egy tizenöt éves doboz, ami nem működik, a mikrohullámú sütőnknek meg ’93-as az évjárata, és feltételezhetően a gyönyörszép turkálós ruhatáramtól se csillanna fel egy betörő szeme. Hatezer könyvünk van, ötvenféle fűszerünk és vagy két tucatnyi különleges olajunk-ecetünk, magamvarrta párnáink meg néhány pár elég jó cipőnk. Nem hinném, hogy ezek közül bármelyik különleges vonzerővel bírna.)

Na mindenesetre visszatérve a kiindulópontra: ennek a komplikált és extra ajtónak esett ki tegnap a kilincse, ami kábé olyan röhejes, mint a gyerekbiztos gyógyszerdobozok esete, melyeknél csak egy gyereknek van elegendő türelme kikísérletezni, hogyan nyílik az a rohadék tető. Ott álltam hülyén, kezemben a kilinccsel, aztán jobb híján visszadugtam a helyére, kimentem az alagsori oldalajtón (yeah, nekünk olyan is van, ugyanez a konstrukció, de a kilincse még jó, és kulcsom is van hozzá), majd a kertkapun, és éppenhogy elértem a buszt. Mikor eljutottam a parodontológushoz, kiderült, hogy reggel neki is sikerült bezáródnia a lakásába, de neki még oldalajtaja meg kertkapuja sincs, úgyhogy lakatost kellett hívnia.

A tegnap további részét inkább fedje a feledés fátyla, én mindenesetre végigaludtam a fél délutánt, mert traumára enni vagy aludni kell, és az evés meglehetőst ki volt zárva. Ma pedig még szétveretem a másik pofámat is, és utána augusztusig remélhetőleg békén hagynak.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/02/06 hüvelyk eská, tél

 

2 responses to “5/159 – Kilincs

  1. peony67

    2018/02/06 at 09:31

    Hát elhiszem, hogy vacak volt a napod, de legalább jól néztél ki.

     
    • mák

      2018/02/06 at 14:21

      És a mai, az smafu? 😀

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: