RSS

5/156 – Spontán

03 feb

Az egész azzal kezdődött, hogy tegnap du. ötkor egyszer csak ott találtam magam egy kocsmaasztalnál, egyedül. Négykor találkoztam a Professoréval, aki négytől ötig megitatott velem (magával is) két whiskyt meg egy korsó sört per kopf, majd távozott egy kórház felé a kötetei lektorát látogatni, aki éppen odabent fekszik tüdőgyuszival. Körülöttem péntek este volt, minden asztalon foglalt táblácskák, és olyan faszik nézegették tarkabarka öltözékemet, akik úgy festettek, mint vegyük minisztériumi osztályvezető-helyettesek helyetteseinek helyettesei, öltöny, ing, nyakkendő, plusz a végtelen fontosság felsőbbrendűségének tudata. Olyan fiatal volt még az este, én ott ültem csendesen bálozva az utolsó pár korty sörömmel. És akkor észrevettem, hogy a bonyolult és gonosz, ámde szép és kényelmes csizmám kiszakította a térdemen a legszebb mohazöld harisnyámat, úgyhogy úgy döntöttem, a szar is le van szarva.

Meglehetősen gyakran ér az a vád, hogy nem vagyok elég spontán, és ezt teljes mértékben alá is írom, nyavalyás controlfreak vagyok, no. Ezúttal viszont vad spontánkodhatnékomban hirtelen felhívtam telefonon Hosszu nevű barátnőmet, hogy mit szólna néhány sörhöz csak úgy. Hosszu azt szólta, hogy oké. (Jelzem, mikor felhívtam, éppen az ágyában ült, és éjszakai krémet kent az orcájára, mint afféle vérbeli partiállat.)

Hát így esett, hogy további sörök és egy “füstös borda” nevű étel elfogyasztása után józanabb lettem este tízre, mint du. ötkor voltam, de nem akarózott ilyen későn hazakódocni, úgyhogy az iccakát Hosszu vendégfekhelyén töltöttem. Máma dél után érkeztem haza kies lakunkba, és fontossági sorrendet tartva intézendőim között előbb megsimogattam a macskákat, aztán megetettem a kovászt, aztán megetettem magamat, aztán lezuhanyoztam, belebújtam az új ződ nyafogóruhámba, és blogoltam.

Most penig feltehetőleg dögleni fogok a kanapémon, mert megtehetem. (Irigykedni továbbra sem kell, holnap az mtmt-vel küzdök meg, holnapután ésazután pedig a parodontológus veri már megint széjjel a számat. Legalább a mai nap legyen ilyen kis nyamnyam.)

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/02/03 hüvelyk eská, tél

 

6 responses to “5/156 – Spontán

  1. Zsuzsi

    2018/02/03 at 17:08

    Mert megérdemled! Jó lett a zöld nyafogó is, de nem is vártunk mást! 🙂

     
    • mák

      2018/02/03 at 17:11

      A sötétebb zöld kicsit anyaghibás (azok a halvány keresztcsíkok nem feature, hanem bug), de olcsó volt, és mint tudjuk, olcsó húsnak híg a leve.
      Sebaj, itthonra jó lesz. 🙂

       
      • Zsuzsi

        2018/02/04 at 08:17

        Attól semmivel sem lett kevésbé kényelmes, vagy meleg, gondolom, és mint ilyen, tökéletesen betölti funkcióját. 🙂

         
        • mák

          2018/02/04 at 08:59

          Tény. Azért majd lehet, hogy megmanipulálom egy kis dekorászijóval, “kuss, én így szállok le a bicikliről” stílben. 🙂

           
  2. hosszu

    2018/02/04 at 21:36

    Meg is lepődtem, általában több hetes szervezkedés és határidőnaplók pánikszerű lapozgatása kell ahhoz, hogy veled találkozzak 🙂

     

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: