RSS

5/150 – Vakond

28 jan

A tegnapi napomat en bloc ki lehetett volna dobni a szemétbe, de akkor kulminált az egész összecammantott szarkupac, amikor este felálltam az ágyneműs komód elől, és irgalmatlan lendülettel bevertem az orrom a legfelső polcba, de úgy, hogy még a szemüvegem szára is elgörbült. Hát feleim, én a következő öt percben le se tagadhattam volna, hogy Tosca közeli rokona vagyok, mert úgy ordítottam, mint a nádibika, keserves könnyekkel sirattam életemet, és fájós orrocskámat fogva bócorogtam a lakásban félvakon, egy másik szemüveget keresve. Mert, oááá, engem még ez a kibkur nyavalyás komód sem szeret, és itt vagyok kiszolgáltatva a hormonjaimnak, és a házban összesen három szemüveg van nem számítva a dioptriás napszemügét, de az egyik elgörbült, a másik karcos, a harmadik meg kényelmetlen, oááá, szegény én, itt lakom egy faluban, egy komplett expedíció kell ahhoz, hogy a szemüvegem megjavíttassam, és lehet, hogy az orrom is eltört, oáááá, szegény én. Mindent összevéve éppen olyan felelősségteljes és érett módon viselkedtem, mint ez elvárható egy negyvenkét éves főiskolai tanártól, akinek épp a tördelőnél a harmadik kötete, könnyeket maszatoltam szét a pufámon, és legörbült szájjal hüppögtem még tíz perccel azután is, hogy végre orromon volt egy másik szemüveg.

A helyzet azóta normalizálódott némiképp: az orrom nem tört el, bár szemüvegfronton továbbra is eléggé kriminális a helyzet, és a hormonjaimmal is küzdök még szerdáig, de legalább az orrom nem tört el, no. A Repülő Kutató ijedtében még a tegnapi áriázás közben felajánlotta, hogy másnap beugrunk Emesébe, oszt elmegyünk szemüveget javíttatni, de hát ne gyerekeskedjünk, el tudok menni majd a jövő héten egyedül, nem kell a kezemet fognia, mint (jézusmária, de öregek vagyunk) húsz évvel ezelőtt. (Akkoriban még csak egyetlen szemüvegem volt, mert egyetemista voltam meg templomegere, és amikor az az egy eltört, tényleg kézenfogva kellett elvinnie a VisionExpresszbe, mert annyit láttam, mint egy vakond.)

Mára szemüvegi expedíció helyett inkább összeszorítom a fogam, és enni adok a kreativitás kukacainak, mert a jövő héten megint vizsgáztatás és más kellemetességek várnak, desőt a szakdolgozók is nekiláttak aktivizálódni, ami ugyan fontos, de ebben az állapotban nem fűlik semmi kedvem a korrektúrázáshoz. Manana, senora, manana.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/01/28 hüvelyk eská, tél

 

2 responses to “5/150 – Vakond

  1. Zsuzsi

    2018/01/28 at 12:19

    “Szegény énke!” – mondá Gangxta Zolee hangján az ügyefogyott királyfi a Pipő című rajzfilmben. Mi előszeretettel idézgetjük. 😀

     
    • mák

      2018/01/28 at 12:44

      Hozzávetőleg úgy, igen.

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: