RSS

5/134 – Kispad és katedra

12 jan

A bal lábam még mindig elég pocsékul van, ami tulajdonképpen rettentő röhejes, nekem ilyet még nem köpött a zuniverzum. Mindegy, no, ennél hülyébben is járhattam volna; valamikor a közelmúltban az egyik aranylábú a kispadon vagy az öltözőben vagy mittoménhol szenvedett combizom-rándulást pusztán attól, hogy felhúzta a sportszárát. Engem legalább nem a lábaim miatt tartanak, és az erőnlétemmel kapcsolatban sincsenek olyan elvárások, hogy képes legyek kilencven percig ide-oda futkorászni. A mai napot amúgy is túlnyomórészt ülve töltöm, merthogy dolgozatíratás vagyon már megest, a padokban a hallgatók szenvednek, a katedránál én, miközben kutatási és publikálási tevékenységemről próbálok beszámolni egy újabb leadandó dokumentben. Ma este viszont ezt majd elküldöm yol, és ezzel befejezem a doktori képzés harmadik félévét, egye meg a ragya.

Hogy a blog profiljának is adjunk neki, mára eredetileg hosszú szoknyát meg magas sarkú akármicskét szerettem volna felvenni a nekem-új kardigán-póló kombinációhoz, mivel úgyis a 309-es teremben bálozom át ülve a napot. A teremben ücsörgéshez viszont el kell jutni oda a macskakövek városain keresztül, úgyhogy a magas sarkú akármicske ugrott. Sebaj, itt nálam úgyis minden szituációra és élethelyzetre van valami ruházkodási megoldás, és amikor kiturkálok valamit, mindig van a szemem előtt legalább tíz lehetséges áutfit, amibe beleilleszthetem. Na most az én ruhatáram ugyan nyilvánvalóan nem egészen normális – sem méretében, sem tarkaságában -, de azon mindig meglepődöm, amikor valaki azt mondja sajnálkozva egy holmira, hogy “ó, azt úgyse tudnám mivel felvenni”.  (Tényleg kíváncsi vagyok, vajon másoknál ez hogyan működik, mert blogolni szép és jó, de az ember a legtöbbször csak dumál bele az internetbe, és lövése sincs, mit gondolnak erről vagy arról a többiek. Vajon tényleg nem tudnák mivel felvenni a kinézett cuccot, vagy ezt a mondatot védekezésnek használják, mert attól tartanak, hogy mások megszólnák őket azért a holmiért? És vajon örülnének tulajdonképpen annak, ha nem kéne sajnálkozva visszaakasztani az állványra azt a ruhadarabot, vagy sem? Meg, ha változtatni akarnának ezen a helyzeten, miben látják ehhez a legnagyobb akadályt? Mennyi kérdés.)

Kérdések ide vagy oda – táskámban dolgozatok, előttem határidők, mehetünk.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2018/01/12 hüvelyk eská, tél

 

8 responses to “5/134 – Kispad és katedra

  1. zirzabella

    2018/01/12 at 09:50

    Úgysem tudnám mihez felvenni témához illusztrációként: megakad a szemem a gyönyörű melegbarna lovaglócsizmán, de mit kezdjek vele, ha az egész telet egy szürke-pink snowboard-kabátban tolom végig? (Ja, szibériai éghajlaton élek novembertől áprilisig, az elegánsabb télikabátoknak esélye nincs.)

    Na, így működik nálunk, mezei olvasóknál 🙂

     
    • mák

      2018/01/12 at 11:08

      Értem. 🙂 A cipő amúgy tényleg kardinális kérdés. Két macskaköves város között ingázva vajmi ritkán tudom hordani szép magassarkú cipőimet, pedig olyanok is vannak.

       
  2. vica57

    2018/01/12 at 12:13

    Nekem ilyen dilemmáim nincsenek.
    Mivel alapból roppant nehezen találok magamnak olyan holmikat, amiben jól is érzem magam (a szín szempontjából a világító tűzpiros, barbie-rózsaszín és a neonzöld a kizáró ok, az anyagokkal van bajom, alig találni műszál nélküli női holmit számomra is megfizethető áron és elérhető üzletben), jelentős részben méretproblémák miatt, ha rábukkanok valamire, ami rámjön, nem műszálas és nem világító színű, akkor nem sokat tétovázok.
    Jó, arra vigyázni szoktam, hogy NAGYON ne üssék egymást a cuccok, amikor felveszem, de mivel a ruhatáram nagyrészt pasztell színű és egyszínű, esetleg elmosódott nagy mintás, túl nagy ruházkodási szörnyűséget nem tudok elkövetni, pláne, amióta nincsenek megkötések, hogy pl. kockás és virágos nem megy egymáshoz 🙂
    Tegnap pl. volt rajtam egy sötétebb-világosabb zöld, elmosódott mintás hosszú szoknya, némi sárga bevillanással itt-ott, egy barna szegélyes mustár sárga dzseki, drapp velúr fűzős (férfi)cipő és szürkés-kékes színvilágú póló. (reggel barna kompressziós harisnyával indultam itthonról de a munkahelyen le kellett vennem, mert a bokámnál iszonyúan megszorult, a továbbiakban sötétkék-szürke bokazoknival voltam, meg a csupasz lábszárammal… Még szerencse, hogy a tél ennyire enyhe eddig).

     
    • mák

      2018/01/12 at 12:21

      A “jól érzem magam benne” nekem is fontos, de a jelek szerint nincsenek túl nagy igényeim, másként hogy a fenébe tudtam volna ennyi holmit összegyűjteni. 😀

       
      • Zsuzsi

        2018/01/12 at 16:41

        Lehet, hogy te tudat alatt mindig is őtözködős bloggernek készültél, ahhoz meg kell a tiritarka ruhatár. Apácaként például elég sovány lenne a blog profiljába illő bejegyzés kínálat… ha csak nem ugrálnál rendből rendbe, hogy más egyenruhád legyen. 😀

         
        • mák

          2018/01/12 at 17:01

          Ha apáca lennék, más blogot írnék mint ezt, az tuti. 😀

           
  3. Kriszti

    2018/01/12 at 17:42

    Nálam sem az úgyse tudnám felvenni semmihez a kifogás, hanem, hogy tetszik, de úgyse hordanám. 😀 Például szoknyák, nőcis dolgok… Sportos vagyok, azt’ jóvan.

     
    • mák

      2018/01/12 at 19:31

      Ez is teljesen érthető indok. 🙂

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: