Igen, kedveszkéim, ezen a képen is én vagyok. És ebben a holmiban is jól érzem magam, akárcsak a tegnapiban. Van úgy, hogy az ember lánya csinos akar lenni, aztán van úgy, hogy csak vicces, és esetenként akár az is előfordulhat, hogy letojja az egészet, és az sem érdekli, ha olyan finom és nőies, mint egy zsák brikett.

Ez most szándékaim szerint nem egészen a brikett változat, de ha valaki esetleg nem érti, miért kedvelem annyira a túlméretezett kantáros farmereket, az is oké. Nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani, mint azt José Pombio mondá.

Luca napja lévén, Luca-napi kenyeret óhajték sütni, de hosszú program lesz az, ennyi idő alatt széket is ácsolhatnék vagy fakanalat likasztgathatnék, hogy azon át lessem meg a boszorkányokat. Kelesztés után még nyolc óra tepsistül a hűtőben, vicces népek vagytok tik, szicíliai pékek.

És közben a beadandóimmal is foglalkoznom kéne, mert péntek a határidő, azok meg úgyszintén olyan lassan készülnek, mint Luca széke.