Odakint kis fehér izék pilinkélnek, idebent meg sürgiforgi van, de csak mérsékelt habzással, nem kell azt túlzásba vinni. Mint ezt a mellékelt ábrából is könnyű kikövetkeztetni, máma nem az élményszámba menetel a cél, hanem némi itthoni nyüzsi. Savanyú káposztás kenyeret sütök (nagyon bizarrul hangzik, de meglepően finom, próbálva), rongyszőnyegeket mosok meg a heti óráimra készülgetek. És igen, nincs szándékomban elhagyni a lakást.
U. i.: A kenyér elkészült – hát nemtom, ezúttal úgy fest, mintha nem mi akarnánk megenni őt, hanem ő minket. Gyanítom, azért el fog fogyni.
Minden nap más - mindennap más 
peony67
2017/12/04 at 12:57
Tusom, hogy ez egy öltözködős blog, és nem gasztro… de azért úgy megnézném azt a káposztás kenyeret… (akár a FB-on is)… a kóstolásról nem is beszélve…
mák
2017/12/04 at 13:00
Ezúttal igen ronda lett szegénykém, nem tudom, miért.
peony67
2017/12/04 at 13:46
Hiszem, ha látom 😀
mák
2017/12/04 at 13:47
Ott van, befotóztam. 🙂
peony67
2017/12/04 at 14:19
Köszi, miért mondod, hogy ronda??? nagyon guszta lett!
mák
2017/12/04 at 14:27
Amikor a múltkor csináltam, sokkal jobban festett. Ennek most teljesen szétnyílt a teteje a vágásban.
hosszu
2017/12/04 at 20:10
Kétségtelenül van egy kis Stranger Things-es beütése 😀
mák
2017/12/04 at 20:17
Ha holnap nem írnék bejegyzést, legalább tudni fogjátok, hozzávetőleg hol keressetek. 😉
Zsuzsi
2017/12/04 at 17:01
Jó ez a kék cucc! 🙂 Meg a kenyér is guszta, muti már felvágva is, mennyire káposztás? 🙂
mák
2017/12/04 at 17:40
Még nincs felvágva, megvárom vele a Repülő Kutatót. 🙂 Viszont érdekes módon nem szokott látszani benne, valahogy felszívódik sütés közben, csak a káposztás cvekedli szaga marad.