RSS

5/94 – Átlagos vasárnap

03 dec

Már megint kettőkor kukorékoltam fel, hogy rogyna rá az életritmusomra a plafon. Nyilván ennek Celó szokott leginkább örülni, aki ilyenkor halkan nyürrögve odavonul zászlós farokkal a tálkájához, és kérdőn rámnéz, hogy akkor most ugye jöhet a hajnali jutifalat. Jöhet, muci, jöhet.

Hogy ne vésszen kárba a nap, ha már úgyis ilyen szépen kezdődött, bedurrantottam a mosógépet, majd pedig a kovászra fordítottam figyelmemet. Tegnap vettem elő a hűtőből, ahol a hibernáció állapotában szoktam tartani, amikor nincs időm foglalkozni vele, aztán időnként előveszem és felébresztem. Nos, ezúttal is ez történt, és hajlandó is volt felébredni nekem (volt már kovász, aki megunta a parkoltatást, oszt megdöglött). Eszem se tudom, mikor állítottam elő utoljára házi péksütit, azt meg pláne nem, mennyire tartom az ütemtervet a Repülő Kutató tavaly karácsonyi ajándékával, mely vala kenyérreceptes könyv és hozzá ígéret arra, hogy kábé heti egyszer sütök neki valamit. Vidámabb és kevésbé hajszolt időkben megesett, hogy egyetlen hét alatt háromszor is sütöttem valami kenyérfélét, azért nincs már fogalmam arról, hogyan állunk. Az biztos, hogy hónapok óta lógok neki egy blinivel, de arra valamiért még mindig nem került sor. Most se. Rozsos-napraforgómagos zsemléket sütöttem. Nem tűnt teljesen elégedetlennek. (A Repülő Kutató, nem a zsemle. Persze ez már órákkal később történt.)

Ha már úgyis ott álltam a konyhában, hirtelenden összeütöttem egy csokis keksz masszáját is, kivágtam a teraszra hűlni, mielőtt bedugom a sütőbe, aztán leültem. Mintha ez egy jelzés lett volna arra, hogy na, akkor most már ideje akcióba lendülni, Poci megjelent, felkepesztett az ölembe, és elragadtatottan tipegni kezdett a hasamon mind az öt kilójával. Gondolom, sejtitek, ezután mi következett, az én világom kicsiny és kiszámítható. Természetesen Celofán lehányta a szőnyeget. Ezúttal a fotel karfájáról, hogy messzebbre hordjon. És még mindig csak fél hat volt egy átlagos vasárnapon.

Mit ne mondjak, itt általában gondoskodni szoktak arról, hogy ne unatkozzam. Most viszont roppant határozottsággal felvonulok a Bűnök Barlangjába, és hagyom, hogy a zuniverzum csináljon távollétemben, amit akar.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/12/03 hüvelyk eská, tél

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: