A Repülő Kutató hazajött Münchenből, hozott nekem zoknit, főzött vacsorát, ma továbbmegy Bécsbe. A vacsorát megettem, a zoknit ma felvettem, örültem a pasasnak, amikor megjött, integetek utána, amikor elmegy, minden a megszokott mederben folyik, sálálá.

Mivel valószínűleg megfogalmazódik bennetek most erről a fotóról néhány kérdés, hadd megyek elébe.

Nem, zoknit ajándékozni nem ciki. Gondoljatok Albus Dumbledore-ra. Meg Dobbyra, természetesen.

Igen, a Repülő Kutató színtévesztő. Nem, a zöldet nem téveszti a lilával, ezeket a színeket elég jól meg tudja különböztetni egymástól. Azért vette meg nekem ezt a zoknit, mert kíváncsi volt, hogyan fog mutatni fotón, és hogy vajon mivel veszem fel.

Nem, én nem vagyok színtévesztő. Ha az lennék, nem tudtam volna kivadászni ruháim végtelen tárából egy épp ilyen zöld pólót meg egy épp ilyen lila kardigánt. Én csak egy még mindig nyomott nő vagyok, aki tarkabarkákkal meg fölös szénhidrátokkal kompenzálja a fáradtságot, és még mindig van neki a Bűnök Barlangjában tegnapról egy fél tábla csoki.

Úgyhogy most megyek, és megeszem.