RSS

5/85 – Disznóól

24 nov

A nap, amikor nyüszítve és majdhogynem pizsiben, valamint szemöldök nélkül indultam volna Pexre, de összeomlottam, mint egy disznóól. A móka kedvéért amúgy ma már ötször bőgtem, és hol van még a nap vége.

Hogy a nyavalyába jutottam ide, lövésem sincs, de részvétnyilvánításokat soxeretettel várok a kiadóba. (Megjegyzem, attól már jobb lett egy kicsit, hogy eldöntöttem, ebben az állapotban nem megyek sehová. A kötelezően megjelenő bűntudattal majd máskor foglalkozunk, most valószínűleg előbb alszom egy kicsit.)

U.i.: Bocs mindenkitől, aki azt hitte a félreérthető fogalmazásból, hogy valami tragikus történt. Nem történt, csak én mondtam fel a szolgálatot. Kimerültség, semmi több.

 
12 hozzászólás

Szerző: be 2017/11/24 hüvelyk eská, ősz

 

12 responses to “5/85 – Disznóól

  1. Zsuzsi

    2017/11/24 at 15:37

    Tisztelt Kiadó!

    Ezúton szeretnénk részbétünket kifejezni a Tisztelt Írónő jelenlegi állapotát illetően, valamint fel a fejjel, mindig hajnal előtt van legsötétebb,, ha az élet citromot ad, csinálj Mojitot, ha meg padlóra küld, szedjél fel onnan valamit, estébé, estébé.

     
    • mák

      2017/11/24 at 15:50

      Köszönjük a bolond írónő nevében is, a padlóról feltehetőleg macskaszőrt fog szedegetni, az van dosztig.

       
  2. Gyöngyösi Csilla

    2017/11/24 at 15:41

    Ragályos akkor, én is egész nap a sírás határán billegtem, és a kislányok is rettentő idegesítőek voltak, ami amúgy nem szokásuk. Együttérzésem.

     
    • mák

      2017/11/24 at 15:51

      Köszönöm, viszontkívánom. Majd csak összevakarjuk magunkat, a kislányok meg felnőnek, és másként lesznek idegesítőek…

       
  3. vica57

    2017/11/24 at 16:55

    Nem tudom, mi történt, de bármi is legyen az, fogadd őszinte együttérzésem.

     
    • mák

      2017/11/24 at 16:57

      Jaj, ezek szerint félreérthető voltam. Nem történt semmi tragikus, csak leütött a kimerültség.

       
  4. csilla75

    2017/11/24 at 16:57

    Én is mélységesen együtt érzek.

     
    • mák

      2017/11/24 at 16:58

      Köszi, de tényleg csak dögfáradt vagyok.

       
  5. vica57

    2017/11/25 at 11:05

    A kimerültség egyáltalán nem csoda, valóban igen nyüzsis, fárasztó életed van, rengeteget vállaltál magadra.
    Ez is tud olyan romboló lenni, mint valami családi, vagy egyéb tragédia, csak sunyibb, mert lassan hat.
    Örülök, hogy nem valami más a baj.

    Pihenj gyorsan, sokat 🙂

     
    • mák

      2017/11/26 at 12:03

      Köszi. A “gyorsan, sokat” részt már ismerem. 🙂

       
  6. Esztina

    2017/11/28 at 21:03

    Szegényké(i)m!…én ehhez már csak annyit teszek hozzá, hogy e napon hagytam el a harmincas tartományt. És hogy bár lett volna bátorságom megválasztani, vagy akár menet közben megmásítani a napi programomat – amit inkább fedjen novemberi köd és homály, mert jobb az úgy (és mert abból ki is jutott bőven).
    Remélem, azóta mindenkinek kicsit jobb!

     
    • mák

      2017/11/28 at 21:06

      Most már jobb, igen. A vakációnak viszont így is nagyon fogok örülni, ha végre odajutok.

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: