RSS

5/63 – Maginot

02 nov

Egészen garantáltan jártak nálam az agyrágóbogarak, és boldogan csemegéztek addig, amíg nem kezdett kongani az ürességtől az asztal. Másként tutira nem láttam volna neki, hogy a Repülő Kutató többéves káoszát felrobbantsam.

A pasast még nagyjából a kezdetek kezdetén gilisztaalakú földszinti részlegünk leghátülső traktusába próbáltam becsalogatni, hogy ott alakítsunk ki neki valami dolgozószoba-félét, és legalább legyen elöl egy nappaliszerű nappalink, ne pedig mindenhol könyvek meg papírok. Kapott úgy nagyjából tizenöt négyzetmétert, hogy megtöltse tudománnyal, mindezt pedig gondosan két sor belógó könyvespolc Maginot-vonala mögé próbáltam rejteni, hogy ne lehessen még a konyhából is azt látni, mennyi papírszeméttel jár a munkássága.

Nyilván ez megint egy tipikus embertervez-eset volt, merthogy a Repülő Kutató előbb-utóbb megtöltött hátul dzsuvával minden vízszintes felületet (részben a padlót is), aztán előszivárgott a nappaliba, és ott folytatta. Ismerjük el, én sem vagyok a rend és tisztaság helytartója, úgyhogy egy ponton túl én is dzsuvaraktárként kezdtem használni azt a két Maginot-vonal közötti területet, ami nagyjából senkiföldjeként és szemétdombként kezdte felgyűjteni azt, aminek sem a nappaliban, sem a dolgozóban nem volt semminő funkciója.

Szóval itt éltünk, éldegéltünk ebben a kukában, és néha ugyan felhívtam a figyelmet arra, hogy ezt egyedül nem tudom megoldani, de ilyenkor a Repülő Kutató halványan elmosolyodott, egyetértését fejezte ki, majd leült korrektúrázni valami halaszthatatlant, esetleg elpárolgott valahová további papírokat termelni. Egyszer el kellett viszont jönnie annak a pillanatnak, amikor Csipikeként elharsogom, hogy eddig és netovább, és nagyon tartottam attól, hogy ez éppen akkor fog bekövetkezni, amikor nekem szintén korrektúráznom vagy papírt termelnem kéne, nem pedig lakást tisztogatni, ráadásul feltehetőleg a pasas sem lesz itthon. Igazam is volt, ez a pillanat tegnap jött el.

Hol volt az én normális eszem. Nem akarok kitérni az összes pincemély nyomorúságra, amit az akció hét-nyolc órája alatt éreztem, míg egy amúgy is túlzsúfolt rendszerben próbáltam helyet keresni három folyóméternyi könyvnek és majdnem tíz kiló jegyzetpapírnak. A legmélyebb pont viszont valószínűleg az volt, amikor egy félcentis porréteg alól kikotort könyvről valami porlékony piros masszát próbáltam eltávolítani, amiről egyszer csak kiderült, hogy egy lufi maradványa. (Megtaláltam további öt centivel mélyebben a lufi fújókáját, onnan tudom.) Na most próbáljuk meg elképzelni, vajon mennyi időbe telhet, amíg a lufigumiból polimerizálódott ragacs lesz, ami rátapad a környezetére, majd kimegy belőle az összes olyan izé is, ami a rugalmasságát adja, és kiszárad. Itt tényleg évekről beszélünk, és csak azért nem évtizedekről, mert a könyvet, amin az első piros izét találtam, 2008-ban adták ki.

Döglött menyétet, rothadt almacsutkát és múmiává száradt látogatókat viszont nem találtam, szóval végül is annyira nem volt rossz a helyzet. Portigriseken kívül mindenfelé csak papír volt, papír, papír, könyv, cetli, folyóirat, papír, áááááá. Ráadásul jó feleség módjára még valami rendszert is próbáltam teremteni abban, mit hová pakolok, mert én ugyan meg vagyok győződve arról, hogy a tíz kiló jegyzetpapírból nyolchoz már soha többé nem nyúl, de a maradék kettőben biztos vannak olyan tenyérnyi cetlik, amelyek nélkül nem tud befejezni tizenötéves melókat, vagy mittomén.  Mindezek után viszont legkevesebb fél kiló csokibigyó jár nekem a Leonidastól, különösen azért, mert ellenálltam a kísértésnek, hogy mindent kihordjak az udvarra, és felgyújtsam.

Ma még mindig nagyúri kuplerájunkkal foglalkozom, mert ha az ember kipucolt egy részleget, azonnal látszik, mi a baj a többivel, de a tegnapi nap után marhára ideje vala, hogy magammal is törődjek kicsinyt, úgyhogy legalább renováltam a pipirost.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2017/11/02 hüvelyk ősz

 

8 responses to “5/63 – Maginot

  1. Zsuzsi

    2017/11/02 at 10:09

    Ez a papírtisztogatás kisebb mértékben nálunk is aktuális lehetne… ha nekiállnék. Szerencsére csak két komód tetejére (sajnos azok pont az előszobában vannak), és a szobában két polcra korlátozódik. Valamint nem jegyzetek, hanem az összegyűjtött posta, mert valahogy még a borítékok sem érnek el a kukáig, ha az Emberen múlik. Időnként én is átválogatom, a teljesen feleslegeseket kidobom, a többit számlaküldő egységenként rendezem, aztán két hét múlva megint össze vannak szemétdombosítva. 🙂 Egyik komód amúgy örökségül rámaradt papírokkal van tele, amiket “majd egyszer” átválogat, szerintem majd a gyerekei fogják kidobálni a halálunk után őket. 😀
    Neked mindenképp jár a csokibigyó, és ha az Augiász hadművelet után néztél ki ilyen energikusan, akkor még külön kalapemelés is. 🙂

     
    • mák

      2017/11/02 at 10:13

      A hadműveletre aludtam egyet, tegnap este úgy festettem, mint akit ledaráltak. 🙂

       
  2. perenne2

    2017/11/02 at 11:21

    Első gondolatom az volt, hogy ha idáig nem kellett hozzányúlni (lufis téma), akkor kuka az egész.

     
    • mák

      2017/11/02 at 11:26

      Könyvet nem dobunk ki. *sóhaj*

       
      • perenne2

        2017/11/03 at 07:20

        Én be szoktam adni a könyvtárba. (Nehéz szívvel, de néha dönteni kell, ki/mi fog kiköltözni.)

         
        • mák

          2017/11/03 at 07:33

          Ez is igaz. Viszont ezt a könyvet még könyvtárba se nagyon lehetne beadni. A Repülő Kutatónak egészen elragadó gyűjteménye van mindenféle kákáeurópai nyelveken írt tanulmánykötetekből, amelyekre valószínűleg rajta kívül maximum ötven ember kíváncsi. Már úgy értem, egész Kákáeurópában.

           
          • Kandikó Éva

            2017/11/03 at 10:01

            😀 😀 😀 amúgy meg egy hős vagy, és pont.

             
          • perenne2

            2017/11/04 at 07:49

            Hirdesd meg az interneten. Garantáltan a férjed fog elsőként érdeklődni 🙂

             

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: