RSS

5/51 – Ad usum Delphini

21 okt

Ez a kifejezés, mint esetleg teccik tunni, a gyermek olvasók érdekében kiherélt erkölcsösített olvasmányokra vonatkozik, amelyeket gondosan megpucolnak trágár kifejezésektől, szellemi érettségükhöz és világbeli tájékozottságukhoz képest túl bonyolult részletektől meg egyáltalán minden olyan elemtől, ami miatt a kiskorú esetleg kibócorog a nappaliba megkérdezni, hogy “Anyúú, ez itt tényleg azt jelenti, hogy Palvicz Ottó megdugta Plankenhorst Alfonsine-t?”. (Jókai ezt a sajnálatos eseményt speciel úgy fogalmaztatta meg a történet elmesélőjével, hogy ezek “az egzekúciónál kezdték a processzust”. Nagy disznó volt az öreg. Nekem csak harmadik olvasásra esett le amúgy, hogy mi történt, igaz viszont, hogy akkor már majdnem tizenkettő voltam.)

Az egész kérdés- és problémakör nyilván egy meghatározott apropó miatt jutott eszembe, bár nekem teljesen random okokból is jutnak eszembe mindenfélék, de ez mellékszál. Mindenesetre itt most az van, hogy, mint tegnapelőtt kiderült, Filoméla olvassa a blogomat. Ezt itt. Amiben én meglehetősen öncélúan használom az szép magyar nyelv hejesírását, emellett negyvenes nők problémáiról nyígok és szódáskocsishoz illő módon káromkodom, ha éppen úgy adódik. A dauphine pedig mindehhez még csak nyolcéves.

Ezzel a dilemmával valamit kezdenem kell. De most mindenekelőtt piac.

 

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2017/10/21 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

3 responses to “5/51 – Ad usum Delphini

  1. vica57

    2017/10/22 at 10:27

    Szerintem hagyjad 🙂
    Mmint olvasni Filomélát.
    És ne változtass a stíluson sem (lehet, hogy akkor majd nem is olvassa 😛 )

    Egyrészt: amire nem elég érett, azt úgyse érti meg. Ahogy neked is többedszerre esett le a tantusz a Jókai-szöveggel kapcsolatban.
    Most lehet, hogy vicces neki a negyvenes nők nyígása, de ezt úgyis el fogja felejteni, ő még nagyon sokára lesz az és közben még ott van előtte a kamaszkor 😀
    Más egyéb intimitásokat meg úgyse teszel fel, max még azt, ahogy őrlődsz az írás és a tanítás között. Megtetézve a tudományos munkával.

    Saját élmény (nem a tudományos munkára vonatkozik, sajnos, ahhoz én kellően lusta voltam, hogy ennyire beleássam magam bármibe is): 10-11 évesen elolvastam a Boccaccio-féle Dekameront, pusztán azért, mert megtiltották, hogy olvassam. Könyvtárból vettem ki, mert az otthoni példányt anyukám őrizte és felhívta rá a figyelmem: nem nyúlhatok hozzá 😀
    Jó, nem nyúltam. Van a könyvtárban 😛

    Úgy is derült ki, hogy a könyvtáros néni találkozott anyuval a faluban és megemlítette neki,milyen felnőtteknek valókat is olvasok. Anyu elégé halálra válva ért haza és kérdezte, mit értettem a könyvből, én meg nem értettem,miééééért tiltotta meg, hát nincs benne semmi csúnya szöveg.
    A virágnyelven leírt aktusokból az égegyvlágon semmit fel nem fogtam.

    És azt se feledjük el, a valódi népmesék telisteli vannak borzalmakkal, erőszakkal, és évszázadok óta mesélgették egymásnak a felnőttek. A gyerekek meg lapítottak és hallgatták az érdekes történeteket. És nem lett semmi lelki problémájuk tőle, mert a végén általában ott van a katarzis, a jó legyőzi a gonoszt, pont úgy, ahogy kell.

    Szerintem ez az “Ad usum Delphini” valami Viktória-kori marhaság.

     
    • mák

      2017/10/22 at 10:31

      Nem, ezt konkrétan a tizenhetedik századi franciák találták ki, és azóta is dívik. Ezelőtt alig néhány évvel olvastam például a frissen (és rosszul) átdolgozott Jókaikról.

       
      • vica57

        2017/10/23 at 10:59

        Átdolgozott Jókai, te jóég.
        OK, lehet, hogy nem ártana, mert tényleg fárasztó olvasni, de szerintem bőven elég, ha a jegyzeteket nem a könyv végén ömlesztve, hanem a lap alján, akár minden egyes alkalommal megismételve, ha többször is előfordul ugyanaz a kifejezés, kellene feltüntetni.

        Én ugyan nem preferálom Jókait, de ennek kizárólag az az oka, hogy jó romantikushoz méltóan legtöbb regénye vége negatív. És nekem hiányzik a hepiend. Még akkor is, ha az csak olyan halványka utalásban nyilvánul meg, mint pl. A gazdag szegények végén.
        Igazán megírhatta volna pl az Aranyemberben, hogy Tímea is boldogan élt, míg meg nem halt a szerelmével (már nem emléxem a nevére), minek kellett elrontani az életét azzal, hogy meglebegtették előtte, Tímár Mihály nem halt meg??

        Igen, tudom, nem kellően magasztos/emelkedett látásmód, de az enyém 😀

         

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: