Hajnali kettőkor ébredtem úgy, hogy nem tudtam visszaaludni. A hatos busszal indultam el, hogy nyolcra eljussak oviba a diákjaimmal együtt (igen, ez még mindig éppen olyan hülyén hangzik, mint legelőször). Hat oldalt jegyzeteltem a Csillag csoportban, aztán 17 oldalnyi dokumentumot kevergettem át a levelezősök számára. Ha már ott voltam, átfazoníroztam vagy negyven diát is egy ppt-n. Negyed háromtól elkezdtem pofázni, aztán száznyolcvan percig abba se hagytam.

Az alábbi képen a lábam látható a buszmegállóban, amikor már a hazafelé tartó buszra vártam, és hajnali kettő óta először végre nem történt semmi, csak ültem, mint a kopott gyöngy.