RSS

5/30 – Kétszer

30 Sze

Tegnap este a Repülő Kutató utánam jött Emesével, és hazakacskaringott velem a högyön körösztül, ahol én (főként sötétben) mindig attól rettegek, nem ütjük-e el a helyi fauna valamely bambább tagját. Tavaly májusban például majdnem elejtettünk egy motorost, aki épp olyan naivitással jött át a mi sávunkba, mint egy süldő vadkan, szóval nem teljesen ok nélkül rettegek ám. Ezúttal szerencsére mindenki megúszta, bár láttam nyulat meg rókát is, az utóbbinak épp úgy csillant meg a szeme a fényszórók előtt, mint Vuknak. A rókák amúgy is nagy kedvenceim csak úgy minden ok nélkül, szóval a nap legalább olyan jól zárult, amilyen szarul kezdődött. Mindenki túlélte a Kutatók Éjszakáját is, az előadásomon még olyanok is voltak, akik vigyorogtak, mikor azt vártam, hogy vigyorogjon majd a közönség. A pipik is megvannak még, bár az egyiknek kigyütt a helyéről a farka, de azt majd visszaműtöm neki, csak el ne hányjam addig valahová. Egyelőre rátűztem egy ziherejctűvel az operációig, láttak már ennél rosszabbat is a magyar egészségügyben.

Na de a legfontosabb, hogy hazahoztak. Még csak három hete tart a félév, és ezt a Repülő Kutató már kétszer csinálta meg velem, úgyhogy egyrészt roppant módon hercegnőnek érzem magam, másrészt viszont a “jótett helyébe jót várj” szellemében valamivel mégiscsak viszonozni kell eztet. Úgyhogy meghívtam ma estére vacsorázni odakint a városban. Ó, és elővettem a hűtőből a kovászt, haddlám, mennyire tett be neki a több hetes hibernáció, amíg nem tudtam vele foglalkozni. Ha esetleg elfelejtettétek volna, én már megdögölesztettem idén egy kovászt, úgyhogy azóta gondosan a hűtőben tartom a sztázis állapotában, mint a Weyland-Yutani megakonszern az ő űrhajón dekkoló dolgozóit, mielőtt élienpapi lenne belőlük. Időnként előveszem, megetetem, megnézem, él-e még, aztán ha igen, visszadugom. Ez eddig bejött, és a jelek szerint most sem krepált meg szegénykém, szóval ma kenyeret fogok sütni. Vagy cipót. Vagy azt az akármit, amire a Repülő Kutató rábök a könyvben. Aztán majd a kovászt valószínűleg visszadugom a hűtőbe, és tovább reménykedem, hogy nem nyírom ki idő előtt, mert akkor lehet kezdeni elölről az egész procedúrát. (Csak a héten olvastam, hogy Dragománnak bezzeg egy tizenkét éve érlelődő kovásza van, de ez Gyurit ismerve valójában nem lep meg annyira.)

És természetesen piacra is megyünk, naná hogy megyünk, most van az őszi rukolaszezon, arasznyi lapukkal. A takony még tart ugyan, de a rukoláért igen sok mindenre képes vagyok. Csak azok a kurva határidős szövegek ne lennének, ezek folyton újratermelik magukat. Ma viszont törik-szakad szabadnapot veszek ki belőlük, mert fontos dolog ugyan a tudomány, a felsőoktatás meg a kötelességtudat, de azért saját magamnak mégis én vagyok a legfontosabb, és ha teljesen ledarálódom, akkor úgyis kereshetnek helyettem mást az összes nyüves feladatra.

Van egy mondás, mely szerint a rest kétszer fárad, de én úgy gondoltam, megreszkírozom. Ennélfogva már reggel a piacra abban a gondosan összeválogatott áutfitben vonulok le, amelyben este majd elmegyek vacsorázni a Repülő Kutatóval.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2017/09/30 hüvelyk eská, ősz

 

6 responses to “5/30 – Kétszer

  1. hosszu

    2017/09/30 at 08:16

    A végkövetkeztetést helyeslem, szabadnap kell (nekem tegnap volt, most már megint itt ülök a bánatos szövegkupacok előtt).

     
    • mák

      2017/09/30 at 08:43

      Azért néha komolyan elgondolom, mi a rossebért csináljuk mindezt…

       
      • vica57

        2017/09/30 at 11:24

        Mert tanulni, tudni, kutatni jó 🙂
        Macerás, az igaz. Azon a szinten, amin ti űzitek, különösen. De biztos vagyok benne, hogy hasznos is, nem csak jó érzés.

         
        • mák

          2017/09/30 at 11:37

          Sajnos sokszor leginkább úgy érzem, csak azért futok előfelé, hogy legalább egy helyben maradjak, ne pedig visszacsússzak.

           
          • vica57

            2017/10/01 at 10:58

            Most olvastam a mai napi posztot, és csak megerősíteni tudlak abban, hogy nagyonis fontos az óvónőképzés.
            Már csak azért is, mert az iskola meg olyan lett, amilyennek nem szabadna lennie, és biztosan könnyebben megbirkózik vele az a kisgyerek, akinek odaadó, jól képzett, empatikus óvónénijei voltak.
            Két barátnőm is óvónéni, egy meg tanítónéni, ill.van egy tanítóbácsi barátom, és le a kalappal előttük. Azaz vannak nagyon jó, igazi pedagógusok is a rendszerben, És ez a személyes tulajdonságokon kívül az elhivatott oktatóknak köszönhető.

            Talán rá lehetne beszélni a regényalakot, hogy kicsit kussoljon el 😉

             
            • mák

              2017/10/01 at 11:09

              A muszáj nagy úr és én engedelmes szolgálója vagyok neki, mi mást mondhatnék…

               

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: