Most már tényleg csak röhögni tudok a köhögések és orrfújások között. Ma este hattól Kutatók Éjszakája meg egyéb izé, én például az előadásom mellé a Rejtvények Birodalma is leszek. Pipikkel. Ahhoz, hogy hatra odaérjek, a négyes busszal kéne elindulnom. Eredeti terveim tehát úgy festének, hogy én reggel benyomom neocitránomat meg másegyebeimet, majd szépen dolgozom itthon a kanapémon nyafogóruhában és pokróc alatt a határidős munkáimon (=szöveget gyártok a laptopomon). Négyig végzek, aztán feltarisznyálom magam, és kisimultan, dolgavégezetten elmegyek további dolgokat végezni.

Tegnap találtuk meg a postaládában az ELMŰ tegnapelőtti levélkéjét, hogyaszongya áramszünet. 29-én. Reggel nyolctól (tádámmm!) délután négyig. Az elvégzendő munkáimhoz csak három eszközhöz kéne áram, bagatell. Laptop, wifi-router, szkenner, hohó, a kávéfőzőt még nem is számoltam, hopp, az a negyedik. Hm, nézzük csak, hol van laptop meg wifi-router meg szkenner? Ja, a munkahelyemen. Ahová este hatra kéne bemennem. (Kávéfőző ott sincs, elromlott a büfében. Jelzem, ma van a kávé világnapja, ha eddig nem tudtátok.)

Hát ezért állok itt reggel fél nyolckor talpig pipiben, én, a Rejtvények Birodalma. A nyolcas busszal indulok. Minekutána, ugyebár, este hatra kell bemennem. Drukkoljatok nekem, ne üssön meg valamikor napközben a laposguta vagy ne vigyen el a láz vagy valami más válogatott szopornyica, mert akkor estig muszáj lesz keresnie az intézménynek valaki mást a pipik közé, és a többi birodalomnak épp csak ez hiányzik, hogy még helyettesítő után is szaladgáljon.