Tíz óra folyamatos alvás, hú, el sem hiszem. Ez már szinteszinte úgy fest, mint azok normális élete, akiknek a hétvége hétvége a krumplileves pedig krumplileves. Na persze normális hétvégéről a mi esetünkben beszélni több mint vicces, ma is szövegeket fogok gyomrozni konferenciakötetbe szánt tanulmánytól kezdve legújabb feladatomig, ami úgy fest, hogy “foglald össze az intézmény 175 éves történetét egyetlen oldalban”. Ha azt kaptam volna feladatnak, hogy “írj húszezer leütést arról, milyen előzményei voltak az Esztergomi Érseki Kisdedóvónő-Képző Intézet 1892-es megalapításának”, sokkal könnyebben boldogulnék.

Mindezek mellé pénteken a Kutatók Éjszakáján nemcsak előadó vagyok, de én leszek egyszemélyben a Rejtvények Birodalma is. Hell yeah. Az ötletgazda kollegina indoklása nagyjából úgy szólt, hogy “ó, arra gondoltam, hogy ez téged… te és a krimik, ugye… felvehetnél egy olyan sapkát is, mint Sherlock Holmes…” Ezek után hirtelen átvillant a fejemen a kép, amint számban pipával ülök egy teremben, és a betévedő nyolcéveseknek olyan feladatokat osztok ki, hogyaszongya “ha egy olajoshordóba forrasztva öt kezet és három lábat talál egy halász, legkevesebb hány embert kellett ehhez feldarabolni?”. (Nyugi. Valószínűleg eská pipiket fogok prezentálni nekik, és ki kell választaniuk, melyik a kakukktojás. Jobb ötletem egyelőre még nincs, de ez elég ártalmatlannak és egyszerűnek tűnik ahhoz, hogy az esetleg betévedő négyévesek is meg tudjanak küzdeni vele.)

Az őtözködés vizeire evezve: tájainkra definitíve megérkezett a jó meleg nyafogóruhák és pici puha zoknik szezonja, merthogy viszont még nem érkezett meg az a szaki, akinek légtelenítenie kell a keringető rendszert a fűtési szezon kezdete előtt. Mindehhez pluszban bedurrantottam a nagy őszi teakészítési futószalagot is. Jelenleg a karamelles körte a legnagyobb favorit.

Azt viszont megjegyezném, hogy karamelles körte ide vagy oda, ebben a házban még mindig Pocinak lenni a legislegjobb.