RSS

5/10 – Az körömlakkokról és más világi hívságokról

10 Sze

Tegnap elkövettem azt a hibát, hogy délután elszundikáltam, úgyhogy a mai nap megint olyan időpontban kezdődött, amikor mások még csak hazafelé óbégatnak a kocsmából. Jó lenne pedig visszaszokni az éjjeli alvásokra, mert holnaptól olyan erővel csapunk bele a palacsintába, hogy vasárnapig még megállás se lesz belőle. Értekezlet, tanítás, az elsősök szakmai gyakorlata, újabb értekezlet, megint tanítás, tanulmány leadása konferenciakötetbe, aztán szombaton irány Pex, és máris lehet kezdeni az e félévi első kuksolást a csúnya kis teremben. És ez még csak a munka. Ahogy egyik doktoriskolás évfolyamtársam fogalmazott: “valamikor élni is kéne”.

Azt ugyan nem tudom, ez mennyire számít élésnek, de ha már úgyis fent kuvikoltam vagy kukorékoltam, megpróbáltam kihasználni a hajnali órákat. Úgyhogy hajat mostam meg ruhákat. (Ez utóbbi kissé meglepőbb volt, mint amire számítottam: a Repülő Kutató tegnap ecetes mosással vízkőtlenítette a mosógépet, aminek ugyebár az lenne az ideális kimenetele, hogy attól csendesebb lesz meg tisztább. Nos, a gép az elvárásokkal ellentétben úgy felhangosodott, mintha gumicsizmákat mostam volna benne, nem pedig ruhákat negyven fokon. Hm. Na, majd meglátjuk.) Mivel továbbra sem tudtam mit kezdeni magammal éberen, könyörtelen tisztogatást tartottam iszonyatos méretű körömlakk-készletemben is. Repült minden, ami beszáradt, besűrűsödött vagy csak kevéske volt az alján, valamint azok a kísérleti példányok is, amelyeket kíváncsiságból szereztem be anno, de aztán beláttam, mégse az én világom a csillámos balti-kék vagy a feketéslila. Ennek örömére összesen tizenhét maradt az alapozó- meg fedőlakkokon kívül, bagatell. Apósom csinos kis női csomagot is kap majd arra az alkalomra, mikor következőkor a hulladékudvart látogatja meg. Amennyi kimondhatatlan nevű összetevő van ezekben, nem szívesen dobnám a kommunális szemétbe.

Ha már körömlakkokról fecsegek itt nektek, szeretném megosztani azt is, hogy ezek esetében éppen olyan válogatós, exkluzív és kizárólag a minőségre, nem pedig a mennyiségre utazó nőszemély vagyok, mint a ruháimmal. (A cipőimmel nem, ott azért akadnak kissé ciccegős árú, márkás példányok.) Körülbelül hat-hét éve már, hogy rákaptam a színes lakkokra az áttetsző semmicskék hosszú időszaka után, és azóta van itt nekem kikericslilától burgundivörösig és agyszikkasztó magentáig minden. Ugyanekkor viszont körömlakkjaim beszerzési árának lélektani határát 500 forintban húztam meg, és ezt azóta is becsülettel tartom. Sőt. A rostán fennmaradt lakkok nagy hányada kínai bótos beszerzés, mégpedig a “dor” márkájú lakier do paznokci fajtából, amit 300-350 között vesztegetnek. (Nyilván nem fizet nekem a reklámért sem a kínai bót, sem a krakkói körömlakkgyár, de azért az őtözködős blogok tradícióihoz hozzátartozik, hogy ezt kihangsúlyozzam. Tekintsétek úgy, hogy most ki van hangsúlyozva.) Egy körömlakktól azt várom el, hogy jól fedjen, hamar száradjon, ne legyen ájulító módon büdös, és tartozzon hozzá egy megfelelő minőségű ecset. Ha ezt nekem valami egy euróért is hozza, igazán nem látom, miért kellene ötért vagy tízért megvennem.

Na most ugyebár fel lehetne nekem tenni a kérdést, hogy minek ennyi tarka körömlakk, vagy egyáltalán minek ennyi körömlakk, de hát ne vicceljünk, én vagyok az, akinek a szivárvány minden színében vannak holmijai. Ezenfelül egyszer azt olvastam egy hogyan-legyünk-laza-anyák típusú könyvben, hogy a lakkozott köröm a sok szabadidő és ezáltal a hatékonyság látszatát kelti, erről pedig úgy véltem, nagyon okos megállapítás. Ha ezen múlik, olyan hatékonynak látszom én biza, hogy a fal adja a másikat.

A mai napra némi ppt-nézegetés mellé egyéb világi hívságaimmal óhajtok foglalkozni: csatasorba rendezni munkába járó táskáimat, de főként az azokban csellengő rúzsokat, tollakat és karórákat, elpakolni a nagyonnyári cipőket és ruhákat a szezonon kívüli holmik közé, valamint felhurcolni a mosókonyhából az ott ficergő ruhaneműket, aminek valószínűleg az lesz az eredménye, hogy a szekrényekben nyöszörögni fognak a polcok meg rudak, és azt követelik tőlem, hajítsam ki azokat a darabokat, amelyek már jó ideje nem vettek részt a rotációban.

Előbb-utóbb az is meglesz.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2017/09/10 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

3 responses to “5/10 – Az körömlakkokról és más világi hívságokról

  1. hosszu

    2017/09/11 at 20:17

    A csillámos baltikéket és a feketéslilát szívesen befogadom, és megmentem a szomorú sorstól, amit szánsz nekik.

     
    • mák

      2017/09/11 at 20:19

      A még nem teljesen halott példányok félre vannak téve olyan barátaim számára, akik még olyasmikre is képesek, hogy csokoládészínűre fessék a lábkörmeiket. 😉

       
      • hosszu

        2017/09/11 at 20:21

        Ó, olyan is van? (hogy klasszikusokat idézzek 😀 )

         

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: