RSS

4/338 – Perzselő

04 aug

A mai napon tényleg túlélésre játszunk, bébi. A Repülő Kutató dolgozóban, anyósom a legnagyobb unokájával a mezőkövesdi strandon, bennem fájdalomcsillapító, a kezemben meg Bari barátai. A napomat háromkor kezdtem egy Ibubetával. Nőnek lenni szívás, pláne ittésmost ebben a konstrukcióban. Tegnap délután megtörtem, mint a jég, és lepasszoltam félórára a gyereket a szomszédba, amíg összegömbölyödhetek a kanapén arra várva, mikor hat a fájdalomcsillapító, de ma még ez se jöhet össze, és már most megy kifelé belőlem az, amit háromkor bevettem. Hogyan vészelem át ezt a napot, az még rejtély.

A körülmények igazán szépen összeesküdöztek ellenem, csuhajja. Ez a majdnem negyven fok egy gyilkos, alapjáraton is teljesen le lennék gyalulva, de a jelenlegi a legkevésbé sem alapjárat. Egy tizenöt (azaz most már majdnem tizenhat) hónapos baba szórakoztatása teljesen más felkészülést és jelenlétet igényel, mint egy három- vagy ötévesé. Az utóbbiaknál valószínűleg békéske magánfélórákat nyerhetnék egy rajztömb és egy készlet zsírkréta segítségével, plusz azt se kéne folyton néznem, éppen minek bócorognak neki fejjel előre, oááá. Giggü roppant barátságos és jó napirendű gyermekcse, a bőgései rövid ideig tartanak és okkal történnek, a frusztrációi érthetőek és világosak, de éppen most van a világ felfedezésének abban a stádiumában, amikor minden nagyon izgi és megismerésre vár, a bébisintér pedig esténként belenéz a gyerek orrába, nem spájzolt-e el ott a nap folyamán valami kincsecskét. (Eddig még nem.)

A világ felfedezésének én is nagy híve vagyok, de a világ jelenleg egy nyüszítő katlan, ahol mindenki kétségbeesetten keres egy kis árnyékot a perzselő nap elől. Ha nem lenne itt Giggü, megengedhetném magamnak a luxust, hogy nappal aludjak, éjjel írjak, de így nem tudok mást tenni, mint szélütötten szédelegni át a napot, és tíz percenként felajánlani a kis felfedezőnek némi vizet. A mini Kolumbuszt mindeközben nyilván roppantul érdekli az udvar, ahol növények vannak meg kutya. (Timó általában is veszélytelen és gyermekszerető állat, de ilyen időjárásban pláne csak egy öreg, lihegő csergeszőnyeg, aki időnként elcaplat a saját vizestálkájához, másként viszont a teraszon hever az asztal alatt, és füle botját se mozdítja az elragadtatott bébisikolyokra.) Na most odakint minden árnyék és növényzet ellenére is forróság van és döghalál. Szintén izgalmas hely a szomszéd lakás is, ahol olyan csodálatos dolgok vannak, mint anyósom meg bundikenyér meg játékok, de ugyebár ma ez is ugrott, és a játékok önmagukban nem olyan érdekesek, mint anyósommal társítva.

Tíz fokkal hűvösebb időben már végigkószáltuk volna a fél várost is, ahol szintén csupa izgi dolog van, de a babakocsi még mindig ott dekkol az autó csomagtartójában. Egyszerűen nincs mikor kivinni a babát, mert mire viszonylag elviselhetővé süllyed a hőmérséklet, ő már az igazak álmát alussza. Úgyhogy ma is itthon ülünk, nekem éppen nagyon rossz, és minden energiámra szükség van ahhoz, hogy legalább a gyereknek jó legyen. Drukkoljatok, ha nincs más álamügyetek fojóba.

Én ma nemigen megyek élményszámba, de mostanság úgyis Giggüért jártok ide, valljátok be. Hát akkor tessék.

Giggü lábán úgynevezett gege látható, amin gege van díszítésként, és mindez roppantul gege, tegnap és ma többször is leült a földre, hogy megcsodálja a gegés gegéket. Na ezeket én a Meskáról rendeltem, és rendkívül örülök, hogy megérkeztek. Gege.

Nesztek még egy fotó Giggüről. Ezen Bari is rajta van. Az Úr irgalmazzon nekünk.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2017/08/04 hüvelyk eská, nyár

 

6 responses to “4/338 – Perzselő

  1. frostflowerblog

    2017/08/04 at 08:25

    Kitartas! ❤ Mikor enyhul mar ez a höseg??
    De en ezt a babat barmikor, kerdes nelkul örökbefogadnam!!!

     
  2. Milda

    2017/08/04 at 08:50

    Bari bárány elveszett, egész nap csak pityereg:-)) Ez jutott eszembe, dolgozás helyett:-))

     
    • mák

      2017/08/04 at 09:22

      Nekem is jutott eszembe már számtalan szebbnél szebb gondolat. 😀

       
  3. vica57

    2017/08/04 at 19:10

    Zabálnivaló kiscsillag 😀

    Meg tudom érteni a panaszodat, én ma kénytelen voltam elmenni a dolgozóba (havi egy nap, egyébként távmunka) és úgy értem haza, mint akit kifacsartak.

    Igaz, nekem tényleg nem túl ajánlatos a hőségben jönni-menni, a tavaly nyári trombózis miatt, kénytelen vagyok kompressziós harisnyát is hordani (ami rohadtul meleg 😦 ) meg vigyázni a lábam terhelésével, stb.
    Megyek is megint vízszintbe, lábat pihentetni….
    Remélem, az esti hűvösödés kissé javít a helyzeten, esetleg hazatér valaki, aki átveszi időlegesen a gyermeket.

     
    • mák

      2017/08/04 at 19:45

      Hát, előbb-utóbb hazaérkeztek mások is, de a mütyür az előtt háromszor is az értésemre adta jelbeszéddel, hogy át akar menni a szomszédba, aztán ott dörömbölt a teraszajtón apró tenyereivel teljesen hiába, mert nem volt, aki beengedje.
      Hab a tortán, hogy ezek után akár a teraszon is kint maradt volna, de én megnéztem a hőmérőt (ha esetleg nem éreztem volna, milyen rohadt meleg van), és a 39 fokra való tekintettel visszahurcoltam a 26 fokos lakásba a sivító apróságot. 🙂

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: