Kissé dilemmában vagyok, mert egyrészt szeretném megmutatni a további szép új díszpárna-huzataimat (most mit vártok tőlem, hiú vagyok, mint minden őtözködős blogger), másrészt viszont ezeket az “eská”-posztokat eredetileg arra találtam ki, hogy megmutassam, én hogyan csinálok valamit, itt meg erről nem sok mutogatnivaló van. Aki már látott egy általam kivirágzott párnahuzatot, látta az összes többit is. Az elkészítés receptjére sem tudok igazán nagy és bölcs tanácsokat adni: akinek volt már a kezében hímzőcérna tűvel, és megtanították a láncöltésre, meg van egy olyan öreg varrógépe, mint Erik, az mind meg tudja csinálni az összes itt látható cuccot.

Szóval tulajdonképpen nincsenek itt hűhanagy technikai kunsztok, hétféle poláranyag van meg vagy kéttucatnyi zöld/sárga hímzőfonal, a vékonyabbja coton perlé, vagyis gyöngypamut, a vastagabbja pedig úgynevezett osztott hímző. Minden további lépés már csak némi szín- és arányérzék, valamint idő és birkatürelem kérdése.

Mindenesetre tegnap átráztam végre a nappalit a tavaszi gatyájába, úgyhogy most eszi, nem eszi, ezt kapja, díszpárnamutogatás következik. Macskákkal súlyosbítva, mert miért ne használnánk ki az összes lehetőséget.