Iszonytatóan rühellem már jóelőre a mai napot, így hát megpróbálok mindenféle megelőző és túlélési stratégiákat alkalmazni: van nálam víz meg szívószál is, ha megint lebénulna a képem egyik fele, a múltkori bevásárláskor beraktam a kosárba egy csomó olyan pudingot meg más pempőt, amit szétvert szájjal is el tudok fogyasztani, emellé pedig még mielőtt elkúsznék a paradontológushoz, elvonulok a Repülő Kutatóval pelmenyit enni, mert ki tudja, mikor lesz nekem kedvem újra az evéshez.
Gyerünk, kényelmes pirosak meg rózsaszínek, hátha az is segít. Az éjjel ritka pocsékul aludtam sok ébredéssel, közben meg valami zombiapokalipszis-félét álmodtam összevissza abból a fajtából, amikor hosszan vigasztalsz egy kétségbeesett kisgyereket, aztán kiderül, hogy akkor kellett volna elfutnod, amikor megláttad hüppögve közeledni.
Minden nap más - mindennap más 
postmodernystka
2017/03/27 at 07:15
hajrá nyányá, veled vagyok! és jó étvágyat a pelmenyihez, hol eszitek?
mák
2017/03/27 at 16:53
A Hold utcai piacon van egy Moszkvatér nevű hely, de piszok nagy tömeg volt, úgyhogy pho-t ettünk.
postmodernystka
2017/03/27 at 16:54
oh well, remelem, a pho jo volt! es jol vagy?
mák
2017/03/27 at 16:57
A pho közepes volt, nekem meg még nem ment ki teljesen a félpofámból az érzéstelenítő, úgyhogy egyelőre még nem tudom igazából, hogy vagyok… Mindenesetre bekészítettem az Ibubétát.
postmodernystka
2017/03/27 at 16:57
meh, drukkolok, hogy ne legyen tul remes! jobbulast!
mák
2017/03/27 at 16:59
Köszi. 🙂
kingha
2017/03/27 at 08:57
átérzem. nekem is vannak ilyen napjaim …
mák
2017/03/27 at 16:53
Hjaj. 😦