Minekutána tegnap este lecsúsztam a közlekedési eszközeimről, ma hajnalban fél ötkor hagyom el a lakást. A ruházat majdnem ugyanez, mint amit tegnap konzerveltem. Az arckifejezés és az általános lelkesedés is.

Mellesleg este, mikor hazakúsztam, mint vert sereg, elpanaszoltam cseten a helyzetet a Repülő Kutatónak, aki együttérzéséről biztosított, majd szinte ezzel egyidejűleg feltett a fb-ra egy fotót a tamperei Plevna sörözőből egy nagy pohár hűsen habzó serrel meg Krtekkel, aki egy útiplüss, és mindenhová követi a RK-t. Azt hiszem, még sosem volt ekkora a késztetés, hogy inzultáljam.