RSS

4/192 – Sophianum, Sopianae

11 Már

Ez már csak tegnap este jutott eszembe, hogy hú, mekkora poén, innen megyek oda, tökéletes. Sajna a helyszín, ahol mindez eszembe jutott, a Scarabeus nevű kocsma volt Kelenföldön, úgy ültem ott a limbóban, mint Vergilius lelke, csak ő nyilván nem azért került oda, mert optimistán nem vett helyjegyet a 17:58-as vonatra, hogy aztán ott maradjon két órára a prérin. Igaz, helyesbítek: Kelenföld és az ő pályaudvara nem préri, a préri az Újpest-Városkapu Volánbusz állomás, ahol szintén szoktam néha bálozni ülve, de ott nem is lehet mást. Volt ott valaha egy becsületesen lerobbant éjjel-nappali kocsma, pufimellényes középkorú nővel a pult mögött, burgundivörös hajában durva dauer, és amikor megláttad, már tudtad, hogy ide a nap bármelyik órájában bemehetsz, és olyan biztonságban leszel, mint a középcsoportban, de persze a kocsma eltűnt a dauerolt pufimellényes nővel együtt, elvitte a dohányzási tilalom meg a betiltott nyerőgépek korszaka, szóval nincs most a Volánbusz-állomáson semmi de semmi, a CBA lehúzta a rolót, a kínai áruház szintén, a cigibolt csak nyolcig van nyitva, és a kínai büfé is bezár tízkor. Ehhez képest Kelenföld pályaudvarostul  igenigen lakott területen van, Scarabeus nevű kocsma is van ott a pult mellett két életnagyságú Tutankhámon-szarkofággal (amiktől majdnem beszartam) és egy monstre kivetítővel, amin Armin van Buuren-koncert ment (amitől majdnem stb.), az asztal egyik végin pedig, aminek én a másik végin ültem, éppen három óvodapedagógus itta le magát az egész heti munka után (amitől egyáltalán nem szartam be, sőt, még szóba is elegyedtem volna velük, ha nem vagyok ilyen gyáva kukac, de hát ja). Két óra Armin van Buuren után végre felülhettem a vonatra, és elvonulhattam Sopianae-be, ahol ismét a Hotel Palatinus vendégszeretetét élveztem, mert minek van az embernek SzÉp-kártyája, na ugye. Szégyen vagy se, de annyit járok ide, hogy még egy törzsvendég-kártyával s megdobtak.

Ma valaminő nevelésfilozófiai okosításban lesz részem, ami speciel úgy kell nekem, mint hátamra a púp, ráadásul egyelőre az a tippem, hogy 70%-os biztonsággal meg tudnám jósolni a tárgy komplett tartalmát. Ne a próféta szóljon belőlem ezúttal se.

Ja, amúgy meg tessék, konzerv.

Mivel nem tudtam eldönteni, melyiken vagyok elragadóbb és lököttebb, tessék még egy konzerv.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/03/11 hüvelyk eská, tavasz

 

2 responses to “4/192 – Sophianum, Sopianae

  1. kingha

    2017/03/12 at 16:44

    az megnyugtat, hogy a nénit ismertem? – és eccer ittunk ott sört vagy kéccer – vagy többször 🙂 meg megboldogult jánykoromban.

     
    • mák

      2017/03/13 at 14:47

      Én boldogult ifiasszonykoromban is. 🙂

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: