RSS

Intermezzó – A legkíméletlenebb évszak

07 Már

(Aki ruhákért jár ide, attól ezúton bocs. Szómenést kaptam, és éppen nincs hová máshová.)

Már tegnap látszott, hogy gondok lesznek: becsámborogtam egy könyvesboltba, az egyik polcon pedig megláttam úgy bokamagasságban két példányt a regényemből – pontosabban nem egészen az enyémből, mert ugyan én írtam, de a polgári nevem csak a belső borítón van kisbetűkkel a kopirájt mellett; na mindegy, maradjunk abban, hogy a regényből, amit én írtam, de egy fiktív szerző neve alatt jelent meg, aki mellesleg úgyszintén én vagyok, slussz. Az a regény éppen március elején játszódik, négy-öt napnyi hisztérikus márciuseleji rohanás, itt-ott hullák potyognak, és a számonkérés meg szembenézés ideje van. Kicsit elméláztam azon, hogy hm, éppen most futok ebbe bele, és hazafelé már kezdtem-forma sejteni, hogy ebből itt epifannik lesznek, de az epifanni ma ződhajnalban zuhant rám teljes súlyával, miközben a munkahelyem felé vitt a 880-as járat, a fülemben ideges és túlérzékeny vörös nők énekeltek, a busz ablakán túl meg ugrásra készen vicsorgott a természet.

Van a tavasznak egy olyan időszaka, mielőtt istenigazából megkezdődne, amikor minden egymásnak feszül és robbanni akar, a fák ezer kicsi görcsös ököllel verik az eget, valahol a talaj alatt meg iszonyatos balhé folyik a tápanyagokért. A koratavaszban nincs semmi szentimentális, düh van benne meg élniakarás, Thrushcross Grange asszonya rohan végig a lápon, valahol egy padláson meg ottfelejtett őrült nők vihognak. Valahogyan ezt én minden tavaszon megélem, de sose rögzítem, gondoltam magamban, aztán bumm, jött az epifanni megint, és tudtam, hogy egy fenét nem, jóformán minden primér irodalom, amit elkövetek, meg dalaimnak az a része, mely túlnyomónak mondható, valamiképp mindig visszakanyarodik a tavaszi meg az őszi napéjegyenlőséghez, és bumm, már azt is tudtam, miért engedem ki ezeket annyira nehezen a kezemből, meg miért haladok velük annyira lassan. Mindig fontosabb volt nekem az út a célnál, de a cél nélkül nincsen út sem, és a tudománnyal azért könnyű, mert látszik a cél, ami segít bejárni az utat: meg kell érteni, el kell magyarázni, meg kell értetni, egzakt fogalmak vannak benne meg logika – annak viszont, amikor az ember magából szaggat ki darabokat, sosincs vége, mert mindig minden újratermelődik, a tavasz is meg az ősz is meg a kiszaggatott darabok is, én meg fogcsikorgatva gyártok hozzájuk komplex magánmitológiákat (igen, többet is), mire ez viszont eljut az olvasókhoz, itt-ott potyogó hullák lesznek belőle meg mívesen összerakott versek, és sose elég az, amit elmondok, mert ha túl sokat mondok el, elvész az olvasó ráismerésének öröme, ha meg túl keveset, laposnak látszik és kimódoltnak. Hát ezért ülök én már évek óta egy majdnem teljesen kész versesköteten, amiből itt-ott megjelentek ugyan versek, de az egész még sehol, mert túl sok meg túl kevés egyszerre, arról nem is beszélve, hogy olyan minuciózusan és konceptuálisan túl van szerkesztve, mint, vegyük, az American Doll Posse, amit én ugyan nagyon, de képzeljük el azt, amikor egy Tori Amost nem különösebben kedvelő valakinek kéne elfogyasztania együltő helyében, a lemezborítóval meg a booklettel egyetemben.

Igen, ezen a ponton kellett volna leszállni, a következő megálló Leányfalu, Tavasz utca, aztán megírni mindazt, amit meg akarok írni, de persze nem szálltam le, kötelességek vannak meg feladatok, John Dewey, szociális kompetenciák, az interkulturális nevelés feltételrendszere. Úgyhogy szépen végigporoszkáltam a 880-as járattal a Dunakanyaron, göcsörtös fák álltak robbanásra készen mindenütt, hattyak röpültek a vízre, én meg mentem tanítani.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2017/03/07 hüvelyk blabla, tavasz

 

5 responses to “Intermezzó – A legkíméletlenebb évszak

  1. Lale

    2017/03/07 at 18:03

    Hú de jó ez a zene! Köszi!

     
  2. Filly

    2017/03/08 at 12:29

    Ez a könyv miért ennyire titkos? 🙂

     
    • mák

      2017/03/08 at 12:35

      Nagyon titkosnak látszik? 😀

       
  3. csilla75

    2017/03/09 at 19:04

    Talán amiatt, hogy “álnéven” írtad. Persze lehet, hogy furán nézne ki a borítón: Kutatóné Macskási Piros 🙂

     
    • mák

      2017/03/09 at 21:00

      Leginkább azért írtam álnéven, mert így is nehéz szétválogatni mindenkit, aki az én fejemben lakik, hát még akkor, ha ugyanazt a nevet használnánk…

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: