Énmegmondtam, hogy mindent le fogok adni határidőre, és ez így is volt/lesz, a teremburáját neki. Tegnap megszabadultam két dolgozattól, pénteken megszabadulok a harmadiktól (azt mondjuk személyesen is kell prezentálnom, szóval péntek hajnalban vidám buszhévmetróvonatozás várható Pécsre). A hétvégére pedig majd kiterülök, mint egy naaagy kecskebéka.

Valójában már most is kiterülőben vagyok, nyavalyás módon folyik az orrom, és a hétvége még irgalmatlan messze van (ma szerda, ma szerda, mondogatom magamnak – rohadt nehéz számontartani a napokat vizsgaidőszakban). Mivel holnap megint dolgozatírok, a mai az utolsó olyan nap, amikor megest gatyába rázhatom a lakást. Gatyába is kell, pénteken – azt hiszem, pénteken – megérkeznek húgomék. Nyilván lövésem sincs arról, hányan lesznek, mikor érkeznek ésatöbbi, de alvóhelyre mindenképpen szükségük lesz, azt pedig gyártanom kell, mert például a vendégszobában az ágy mágikusan vonzza azokat a frissen mosott ruhakupacokat, amelyeknek valójában a szekrényben lenne a helye.

A vacsora alapanyaga viszont még mindig nem jön haza magától a boltból, ha füttyentek neki.