Gyanítom, ez az egész nem fog semmi újat nyújtani, de hát nem lehet mindent többnapos pepecsmunkával és harmincötféle hímzőfonallal. Néha kell valami gyors és hatásos ripsz-ropsz meló is.

Ha emlékeztek még rá, az unokaöcsinek a múltkoriban gatyába kellett rázni a szobájában a függönyt, és kaptam hozzá másfél méternyi plusz anyagot, hogy abból oldjam meg a toldást. A szélek meg a dekorkörök kivágása után is maradt még kábé egy méternyi, és amikor azt visszaadtam volna, nagylelkűségi rohamomban felajánlottam, igény szerint varrok belőle díszpárnahuzatot, akár kettőt is, ha a szobatulaj úgy szeretné.

Nos, a szobatulaj úgy szerette volna, úgyhogy a nagymami megjelent nálam kettő párnával, én meg összehordtam az alapanyagokat, így ni.

Igen, ezeknek a párnáknak tényleg szüksége van valamilyen huzatra, így nyilván nem maradhatnak. A “mámorítóan ronda” illusztrációja lehetne ez a zöld és arany izé bármelyik lexikonban.

A párnahuzat-készítésnek ugyan rengeteg lehetséges módszere van, de ezúttal úgy gondoltam, egyetlen darabból szabom ki őket, semmi kecmec. Ilyenkor a méretezést úgy szoktam kiszámolni, hogy (párna hosszabb oldala + 2 centi a varrásráhagyáshoz) × (párna rövidebb oldala × 2 ¸+ 20 centi a gombolás-ráhajtáshoz). Ebben az esetben, mivel a párnák 40×35 centi méretűek voltak, a végeredmény két 42×90 centis téglalap lett. Érthető, ugye?

Elszegtem cikcakkal a téglalapokat körbe-körbe, aztán összehordtam hozzájuk néhány poláranyagból kivágott narancs meg türkiz színű kört, mert honnan ismernék meg, hogy én csináltam, ha nem lenne rajta semmi csingilingi?

Azt hiszem, ezt most már nem fogom megúszni, és ideje bevallanom: ha van a varrásban olyasmi, amiben én totálisan reménytelen vagyok, az a gomblyuk. Eriknek nincs gomblyukazó programja, ő még azokból az időkből származik, amikor a hobbivarrónőknek eszébe se jutott, hogy esetleg a gép csináljon meg helyettük bármit, csak úgy magától. Én sose tanultam meg gomblyukat varrni, minekutána sose kaptam rendes “hogyan varrjunk géppel” oktatást, és lényegében magamtól kellett kitalálnom mindenről, hogyan csináljam. A cipzáraim is rémesek, rejtett cipzárt például csak kézzel tudok elfogadható minőségben bevarrni, de a gomblyukak, na azok aztán tényleg. Úgyhogy “ami nem megy, ne erőltessük” jelszóval ráálltam a hurokgombolásokra, azt tök jól tudok.

A hurokgomboláshoz először szépen elszegtem duplán visszahajtva a téglalapok rövidebb oldalát, mindkettőt,

aztán az általam szándékozott helyen felvarrtam a kettéhajtott polárcsíkocskákat, kettőt-kettőt mindegyik párnára. (Ha pontos adat érdekel: a 42 centi hosszú oldalon vannak, a középvonaltól 10-10 centire.)

A dekorációk felvarrásához előbb az egyszerűség kedvéért rátekertem a téglalapokat a párnákra (hogy tudjam, mettől meddig tart majd a párna eleje meg hátulja, azért), aztán felgombostűztem a köröcskéket a nekem tetsző módon:

A szélüktől pár milliméterre egyenes öltéssel varrtam fel a köröcskéket, és mint a mellékelt ábra mutatja, a narancsszínűeknél gondosan ki is cseréltem a fenti cérnát narancsra. Igényes munka mindenek fölött, höhh.

Utána ugyan méregethettem volna centivel is, mit és hogyan akarok csinálni, de lustaságból visszatekertem a lapokat a párnákra, és így állapítottam meg, mit és hol fogok összevarrni rajtuk.

Előbb a gomboláspántot varrtam rá a ráhajtásrészre (emlékeztek még, ez volt a + 20 centi), kábé 7 centi hosszúságban mind a két szélén, úgy, hogy a hurkok kerüljenek a párna színére. A cikcakkos kis varrást a belső végén gondosan megerősítettem a gombvarró programmal. (Az bezzeg van Eriknek. Én leginkább megerősítésekhez szoktam használni – mint majd lejjebb láthatjátok, a hurokgombolásokat is megerősítettem. Legyünk realisták, ez a párna egy fiúszobába kerül majd, ami meglehetős strapát jelent, gondoltam – és igazam is lett. A tulaj először azt próbálta ki, hogyan lehet majd velük párnacsatázni.)

Utána kifordítottam a komplett hóbelevancot, és összevarrtam az oldalakat is. (Látjátok ott azt a cikcakkos varráskát merőlegesen a párnahuzat szélére? Na az a kábé 7 centi hosszú izé, amit az előbb illusztráltam a színéről.)

Visszafordítottam a kész huzatokat a színükre, felvarrtam rájuk a gombokat a hurokgombolás helyének függvényében,

aztán beléjük pofoztam a párnákat.

Nyilván a legfontosabbat nem mutattam meg, a kész hátlapot. Remélem, el tudjátok képzelni.