Állítólag van egy kínai átok, hogyaszongya “élj meg érdekes időket!”. Hát az most kétségkívül megvan. Ezt ellensúlyozandó viszont én kifejezetten unalmas időket óhajtok megvalósítani a következő napokban, mert kábé másfél hónap óta először igazi hétvégém van, sőt, még az igazinál is igazibb: ma kezdődik és keddig tart, ujjé. Nyilván amúgy legkésőbb hétfő reggel kitör rajtam a sivár és tömény lelkifurdalás meg szégyenkezés, hogy micsoda rút szibarita váz vagyok, meg se érdemlem ezt az egészet, és akkor rettenetes nyüzsgésbe kezdek, de addig megpróbálom visszafogni magam, kakukkfűteát iszom, harákolok, és csendkúrázom.

Mellesleg a tegnap meg tegnapelőtt hordott piros-fekete bukléblézer zsebében megtaláltam a könyvtári kölcsönzőjegyemet. Igen, azt.

Lustaságom roppant bizonyítékaként nyafogóruhában megyek át a boltba csirkemellért, bár amíg ezek frissek, illatosra mosottak és még nem hordtam le teljesen őket, véleményem szerint kiválóan megfelelnek odaki is, nem csak az itthon héderezéshez. Hm, varrok is még párat, hogy legyen választék.