Egyelőre csak álmomban, de ki tudja, mit hoz még a mai nap. Éppen San Franciscóban voltam (nyilván egy nem létező San Franciscóban, ami semmire sem hasonlított, de azért én tudtam róla, hogy San Francisco), és egy fagyott cunami közeledett napfogyatkozással egyetemben, de engem valamiért mégis nyugalommal töltött el a dolog, talán mert volt nálam egy kis hátizsák, amiről biztos voltam, hogy benne van minden, amivel átvészelhetem ezt a világvégét.

Most már csak arra kéne rájönnöm, mi lehetett abban a hátizsákban, és minden oké lesz.

(Szerdánként én ugyan általában megpróbálok valami tarkabarkát felvenni, ami ébren tartja a hallgatókat, de mára ezt dobta a gép. Remélem, elég lökött lesz ahhoz, hogy ébren maradjanak, és fagyott cunamik se rontanak be nagyfogyatkozással karöltve.)