RSS

4/68 – I’m Laughing Through My Tears

07 nov

Ma reggel minden ok nélkül arra ébredtem, hogy ez a szám megy a fejemben, és mivel a videója mindig megvigyorogtat, nesztek egy kis vigyorognivaló hétfőre.

(Köztünk legyen szólva, az a mohawkfrizura röhejesebb még a világ ócsója CGI-nél is.)

Ezt a napot eredetileg amúgy olyanformára terveztem, hogy találkozni fogok a barátnőimmel, előtte pedig megnézem a Doctor Strange-et moziban, mert a) Marvel, b) Benedict Cumberbatch, c) tavaly decemberben voltam utoljára moziban. A találkozó persze az érintett felek általános elhavazottsága miatt elmarad, ergo nem megyek be Budapestre, ergo nem megyek el moziba se. Ennélfogva a mai napra megint csak a nemszeretem feladatok maradnak, köztük is főhelyen az e félévi vizsgaidőpontok kijelölése, ami ugyan önmagában nem lenne nagy kunszt, de annyi tárgyam van, mint a nyű, ráadásul még többnek is látszanak, mint ahányan vannak valójában. Az addig oké, hogy ugyanaz a tárgy nappalisoknak más kóddal fut, mint levelezősöknek, de más Neptun-kódja lesz attól is, ha Esztergomban vagy Budapesten tartom, desőt még attól is, hogy milyen szakosok vették fel, mert például vannak tárgyak, amelyeket más kóddal vesznek fel a tanítók és az óvodapedagógusok. (Mondanom se kell, ez utóbbi esetben a hallgatók ugyanabban a teremben ülnek ugyanabban az időpontban ugyanazt a tárgyat hallgatva, ugyanazzal a tanárral. Velem.) Mindehhez ráadásul minden tárgykód olyan hosszú, mint a karom, és legfeljebb egy-két karakterben különböznek egymástól.

Csak azzal tudom vigasztalni magam, hogy akármilyen aprólékos és nyavalyás bürokratikus feladat is ez, félévente egyszer kell csak megcsinálni. Neki is gyürkőztem, mert délig mindenképpen meg akartam csinálni, fogcsikorgatás ide vagy oda. Közben viszont, mikor már a huszonhetedik sort töltögettem ki az Excelben, hirtelen teljes súlyával szakadt rám a felismerés, hogy ettől a félévtől nemcsak a tanári, de a hallgatói Neptunnal is szívok, és ettől úgy elkezdtem röhögni, hogy a könnyem is kiszökött.

Szóval mégiscsak összejött mára a laughing through my tears. És a nyavalyás vizsgaidőpontokat is összeraktam valahogy – ugyan nem délre, de legalább egyre. Most viszont eldörömbölök a boltig, és ez nem üres fenyegetés. Ha tudnátok, milyen hangokat adnak ki ezek a csizmák.

4-68

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2016/11/07 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

4 responses to “4/68 – I’m Laughing Through My Tears

  1. perenne2

    2016/11/08 at 06:31

    Én tegnap röhögtem akkorát, hogy a könnyem is kicsordult. Tegnapelőtt kiment a bokám a szárítónál. Este négykézláb mentem fel a lépcsőn, hogy biztos el ne essek. Másnap becsípődött egy ideg a derekamban. Viszont a bokám annyit javult, hogy befáslizva fel tudtam bicegni a szobámba. Szerencsére, mert lehajolni, hogy megtámasszam magam nem sikerült volna :-)))

     
    • mák

      2016/11/08 at 06:46

      Jáj. Jobbulást!

       
  2. Milda

    2016/11/08 at 08:42

    Ezt a szoknyát szívesen megöröklöm, ha kinövöd:-)

     
    • mák

      2016/11/08 at 08:46

      Mire kinőném, annyira lehordom, hogy mosogatórongynak se lesz jó.

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: