RSS

4/2 – Pétanque

02 Sze

Ma a hónap első péntekje van, ami collegiumi öregbulit jelent, és ezúttal olyan különleges világnapot, hogy a Repülő Kutató is meg én is el tudunk menni. Ilyesmire ritkán van példa, mert vagy ő nincs éppen itthon, vagy én tanítok szombaton, vagy pedig egyszerűen csak mind a kettőnkben annyira le van merülve az elem, hogy inkább itthon döglünk a laptopjainkkal, és nézzük, hogy a macskák miként pofozzák egymást. Persze amikor azt mondom, hogy öregbuli, az pontosan úgy is van, ezúttal például a tervek szerint pétanque-ot játszunk majd hátul a kertben, amíg teljesen ránk nem sötétedik. Elmúltak már azok az idők, amikor kilenckor másztunk le az Estikébe, és az asztalon táncoltunk kettőig, de semmi gond, ez a világgal jár vele, különben is mindig valami újat kell kipróbálni – azt már tudjuk, milyen felvonszolni magunkat hajnali négykor a pincéből a harmadikra, de azt még nem, hogy milyen pétanque-ot játszani a kertben.

Tegnap amúgy, miután kiörvendeztem magam a szép nekem-új sanzsántüll szoknyámon, pontosan kétszer ettem le, és persze mindkétszer valami olyan izével, ami zsíros/majonézes/szójaszószos volt. Általában nem szoktam olyan holmikat beszerezni, amikre szigorúan rá van írva, hogy csak kézzel moshatók, de ennek nem tudtam ellenállni. Természetesen mindig ezek a darabok azok, amik mágikusan vonzzák a foltokat. Ah, de fárasztó ilyen szorgos divatbábnak lenni, gondoltam magamban, mikor kivacskoltam a komplett szoknyát egy lavoárban, és megcsodáltam a pipipiros levet, amit kiengedett magából. Ezzel a döggel vigyáznom kell a jövőben, mivel mosom össze. (Nyilván meg fogom próbálni, hogyan bírja egy párnahuzatba dugva a mosógépet, mert megvan a határa annak is, mennyire rendeljük alá magunkat a holmijainknak, mint azt a Collier Campbell at Liberty kendőm már olyan jól tudja.)

Mivel egész héten rettenetesen depresszív krimisorozatokat néztem és jegyzeteltem, ma egy határozott fordulattal átnyergeltem Agatha Raisinre, mert az aranyos, fájdalommentes és szintén jegyzetelhető. Szokás szerint persze megint ott tartok, hogy egyre több a jegyzet, és egyre több az ötlet meg a megírandó szöveg, de még előttem a teljes jövő hét, és ezúttal én szabtam magamnak határidőt, ami persze a maga módján rosszabb, mintha más tette volna, mert ezzel lehet alkudozni.

Nix alkudozás, mars melózni.

4.2

A hajam amúgy még mindig tart, csodálatos nagy a lakknak az ő csodája.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/09/02 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: