Ma gyanúsan csend van meg nyugi, én ilyenkor mindig arra várok, mikor szakad le az ég vagy valami hasonló. Vasárnap van, vasárnap van, mondogatom, a szomszédban fűnyíró zümmög, a szép új (bár kissé még mindig büdös) fürdőszobámban zölden bukfencezik a fény, a macskák kaját és simisimit kérincsélnek, a Repülő Kutató megfőzött egy fazék kukoricát, az most kint gőzölög a teraszon. Vacsorára lecsó lesz.
Könyörgöm, hadd maradjunk egy kicsit ebben a nyugiban, ne lődözzön meg robbantson meg fulladjon meg ma senki, a zenészek meg írók szíveskedjenek életben maradni, és legyen már végre egy olyan vakációs nyári vasárnapom, amikor csak ülök a végre kitakarított szobámban anyagficlik meg átalakítandó ruhadarabok között, és színes cérnákról álmodok, mert megtehetem.
Eszképizmus, ja.
Minden nap más - mindennap más 
laci bá'
2016/07/24 at 08:45
idill! Tapsomat küldöm. 🙂
mák
2016/07/24 at 08:47
Köszönöm. 🙂
kingha
2016/07/24 at 09:33
na, éppen ez kell most nekem is.
ja, és az idillikus panel “kertben” olvasgatva kávéztam ma reggel. fél siker.
🙂
mák
2016/07/24 at 09:51
Reméljük, mindannyiunknak összejön az egész siker is. 🙂
kuurankukka
2016/07/24 at 09:57
Ez olyan jol hangzik, hogy kibirom a mai napot 😀
mák
2016/07/24 at 10:11
Hajrá! 🙂